Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Nem én voltam, csendbiztos uram!
Hanem a Babák Ferkó!
lol

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos: Szia!

Összeollóztam néhány infót a kérdéseidhez Andrástól a Fórum anyagából. Nem tudom segít e?

2. Vadon:  „Miután Satralisnak nincsenek földi értelemben vett éghajlati övei, az ynevi ősrengetegek (tanagrai, rehiari, quasarmai, tyssoni) csak kiterjedésükben és összetételükben különböznek az olyan másodlagos növekményektől, mint a contamari és salumisi pagonyok vagy a rualani elátkozott vadon.”…

…„Kahyr pedig nem maga a város, hanem a vidék - a Wendol-gerinc nyugati oldala, amin a vizek is arrafelé folynak. A technokraták tanúhegye egy szóhosszal közelebb esik a Zedur vonulatához, aminek ezzel a tónussal csak magassága van, szélessége nincs. Ahol ma tanúhegyek sorakozmak, a korok előtti korban a Zedur keleti nyúlványa húzódott - a hagyomány szerint Aquí, Mung és Mvah gyermekei zúzták szét, hogy kövéből megformálhassák a Kilencek bálványait. Kahre technikai és dologi értelemben is a Zedur-hegység része, de ténylegesen attól keletre, a Tongoriához legközelebb eső úmat-irtáson* áll.
*Az úmatok itt épp nem irtottak ki senkit - csak Phet, a Levegőég Fejedelme repült egy kört odafent, hogy szavaival egy sor lávakutat fakasszon Kahyr és Kroval között. Klienc tűztavat az Oltalmazó népének szentségei számára, melyeket a világ szívének pokla nyelt el, és korokon át az avatárok képmása őrzött - az övék, akik a világot ígérték légióiknak, és halállal fizettek odaadásukért.
A bálványok elkoptak, az aquirok eltávoztak, de a vadon tudja, amit tud: az irtásokat azóta se merte benőni. „ …

3. Tongoria: „Tongūr elveszett tartománya
A tanagrai vadon Doardon-hegység és Rashma-gerinc által közrefogott nyúlványa Ynev negyedkorában a Nagy-Crantai birodalom része volt. Milliós ármádiáját Croton azzal a szándékkal zúdította a riegari kyr hídfőállásra, hogy a hódítókat az óceánba szorítsa. 
A rashmai episzkopa, akinek csapatait Fradat-mārnál ízekre szaggatták a szakrális és magas mágia koncentrált csapásai, az ütközettel együtt szeme világát, a jobb karját és három fiát is elveszítette. Ennek dacára további tíz napon át tartotta a Doardon-hegység őrizetére bízott hágóit, és miután megmaradt harcosait kisebb csoportokban hazabocsátotta, olyasmit tett, amit az istenkirályok felemelkedése óta senki sem: Fjendyl (Wendol) dőlt bálványaihoz fohászkodott, ébresztenék meg a vadon szellemét, hogy serege hírmondói megóvassanak a rabság szégyenétől.
A bálványok pedig” – írja a Geoframia – “teljesítették óhaját.  A vadon megébredt, s Tongūrt népe maradékával együtt magába zárta. Hősei ott éltek soká a lombok árnyán s pihentek el a föld ölén… de nem örökké. Mert a nékik jutott irgalomért cserébe arra ítéltettek, hogy a Fátyolon túlról mindegyre, s mind vadabb alakban, az árnyakat kiengesztelni visszatérjenek.”
A források nem pontosítják, mit ért a hagyomány az árnyak kiengesztelésén. A legelfogadottabb elmélet szerint Croton az egész hadműveleti zónát átokkal sújtotta, mely részben közömbösítette az episzkopai áldást, és  arra kárhoztatta a tisztességgel helytálló tongarok utódait, hogy a számukra biztosított szabadságot ötödkorban elesett fajtársaik maradványainak és relikviáinak felkutatására vesztegessék.
A Doardon-hegység északkeleti lejtőin elszórt faluközösségeket a hetedkorban a sámán-vérvonalak legrátermettebb (nem szükségképp legidősebb) férfisarjai vezetik, akik a köröttük burjánzó és az általuk kioltott életből merítenek erőt engesztelő szertartásaikhoz. Tongūr népe nem tart kapcsolatot a külvilággal – a kezükre került utazók többsége áldozati oltáraikon végzi –, a vadon ork- és embertörzseire azonban az idősebb testvér elnézésével tekint. Legtöbbjükkel csak kereskedni hajlandó, némelyikkel vegyülni is: a hagyomány szerint az ugoni hatok erősorrendjét vezető Látók és az Északi Szövetség gerincét adó ervek ősei is kijárták a "tongar iskolát."…

5. Civilizált(abb) orkok:  „a VP elképzelés szerint az ork felemelkedőben lévő elfszabású faj, aminek törzsei ill. közösségei eltérő módon és mértékben hajlandók/képesek a szocializációra. Az északföldi ork vérvonalak többsége az Orwella által elvadított és mértéktelenül elszaporított Arctalanoktól származik, melyeknek maradékai az ötödkor alkonyától több hullámban rajzottak ki a Rualan-medencéből, és Vinisilában, Hamunamadban vagy Tanagrában telepedtek meg. Az utóbbi szállásterületen a hatodkor egész tartama alatt osztoztak a legkülönfélébb embernépekkel (köztük az ervek őseivel), egyes közösségeik városlakókká és gyepűőrökké váltak Riegarban, fegyverrel védték otthonaikat vinisilai fajtársaiktól, és nem vettek részt a hajnalkori kirajzásban sem, melynek során a hamunamadi nemzetségek megpróbálták az "ifjabb civilizációkat"  en bloc a Fehér-tengerbe szorítani. Ennek a kimondottan agresszív társaságnak a gerincét törték meg Erevínben Doran későbbi alapítói (lásd még: Halk szókkal...), ennek traidlani és peratloni pozícióit számolta fel a vanír-ilar szövetség, és a tanagrai gyökerű Látók csendes forradalmáig az ő leszármazottaik voltak a hangadók Gro-Ugonban is.
Másféle orkok már a hatodkorban is léteztek, amivel Északfölde minden épeszű lakója tisztában van.  Tagjai voltak a legrégebbi embervadász közösségeknek (lásd: Északfölde embervadászai) máig egyenjogúságot élveznek a ravún harci testvériségekben (Rowon története), az ő utódaik  az Elveszettek, a Hallgatagok, az udvari orkok és a tanagrai karavánkísérők is.
A vanírok a maguk gyakorlatias módján annyira nem keverik a két társulatot, hogy még névből is mást (orgh ill. shúr) használnak rájuk.” …

…"(a Látók) a kései hetedkor rangelső – a 14. zászlóháború óta államalkotó – ugoni törzse, az Avida Dolor szolgálatában kivérzett Arctalanokig vezeti vissza eredetét. Ősei a hatodkor hajnalán hagyták maguk mögött a Rua-Tinol barlangjait, és miután a Vinisila lapályát átszelő Terrim mentén hiába kerestek kedvükre való élőhelyet, a tanagrai vadon déli peremén vertek tanyát. Sikerességüket annak köszönhetik, hogy nem vesztegették az embernépek – tongurok és irlavok – szomszédságában töltött időt: a tőlük elsajátított kommunikációs, szociális és technológiai ismereteket máig őrzik és következetesen alkalmazzák.
Mikor az éjidők múltán egymásra talált irlav nemzetségek északkeletnek indultak, hogy Kyria örökségét birtokba vegyék, Látó felderítők jártak előttük. Tárgyi emlékek sokasága tanusítja, hogy nem csupán megfordultak a hajdanvolt birodalom kincses városaiban, hanem hosszabb-rövidebb időre meg is telepedtek azok környékén. A szűzföldek feltöréséig ők gondoskodtak a friss táplálékról, a fosztogatók és kóbormágusok elleni küzdelemben sokhelyütt váltak a honszerző közösségek hőseivé… de nem akartak azok árnyékában élni, akikkel valaha egyenrangúak voltak, és számolniuk kellett azokkal is, akik utánuk jönnek. Átlátták, hogy fajtájuk nem maradhat fenn az ember ellenében, tehát mellette kell boldogulnia. Ehhez pedig olyan élőhelyre van szüksége, ami nem elég vonzó az előbbi számára ahhoz, hogy magának követelje. A Látók nem csupán saját Gro-Ugonba vezető útjukat tervezték meg. Útmutatók sorát hagyták hátra övéik számára, hogy tudassák velük: van választásuk. Hogy példájuk és erőfeszítéseik mennyiben befolyásolták a hajnalkori kirajzások dinamikáját, arról megoszlanak a vélemények. Tény, hogy a tanagrai "vadorkok" Erevínre zúduló nagy hullámát a P. sz. I. évezred végéig újabbak követték, méret és pusztító erő dolgában azonban messze elmaradtak tőle… és tény az is, hogy az ember elleni kilátástalan háborúban megtizedelt törzsek hírmondóit az ork hagyománytól eltérő módon (ti. nem prédaként) fogadták Gro-Ugon földjén." …

"...a minden idők legsikeresebb periddóját ihlető történet főszereplője, egy Bah nevű yrch (...) megtagadta fajtája vészterhes örökségét, hogy a távol-nyugati Kyria katonája és a császár bajnoka lehessen. Eltökéltsége és szaporodó hegei láttán a legcinikusabbak is letettek arról, hogy a valósággal szembesítsék. Miután emberi mércén rövid élete alkonyán visszaverte a Seisara (Shys) ellen indított dawai támadást, az egész öbölvidéki társadalmat megmozgatta a törekvés, hogy álmában ne kelljen csalódnia. A mortor-páncél minőségi utánzat volt, a hozzávaló rangjelek zöme valódi, akár az áhitat, mely Kyria utolsó generálisának nyilvános eskütételét kísérte Dynas főterén. Mauzóleuma ma is ott áll, de lakója nincs: a vén bajnok végóráján (...) bebocsátást nyert a Változások Síkjára, hogy elfoglalhassa helyét császára jobbja felől. (...) Seisara a hetedkorban a Bahmut nevet viseli, és minden második lakója yrch."

…„a tanagrai vadon - aminek Vnisila a déli előszobája, Hammunamad-Ediomad pedig a délkeleti pereme - nem csak tenyészterület az orkok számára, hanem az alkalmazkodás erdei iskolája is. A késő-hetedkorban domináns Látók itt (nem mellékesen az irlavokkal való együttélés során) tettek szert arra a tudásra és perspektívára, melynek köszönhetően az első államalkotó ork  törzsként vonultak be az ynevi  történelembe.
Riegar hátát a Doardon felől - annak vonulatát és a túlnan komorló Tongoria kártevőriasztó hatását leszámítva - potenciális ellenségei fedezik: az északi szomszédság lekenyerezése a hatodkor óta napi gyakorlat errefelé. Vinisilában is akadnak ork kolóniák, nem is csak a békésebb fajtából. Ha nagynéha az öbölvidék ellen törnek, saját fajtájukkal találják magukat szembe: a Terrim alsó folyását vigyázó városállam, Bahmút lakosságának több mint felét kikupált orkok teszik ki, akik égnek a vágytól, hogy hérosz-ősapjuk, a Kyria utolsó generálisaként elhíresült Bah Drabar nyomdokaiba léphessenek.”…

...„Viharkeltők
Eredetük  két évezreden át az ynevi  néprajz  legmegosztóbb talánya volt – a szakmai berkekben dúló viták csak a Pyarron szerinti 33. században csitultak el, mikor az elsődleges források terjedelme is túlnőtt a személyes átláthatóság küszöbén.
A napjainkban legelfogadottabb álláspont szerint úgynevezett gyűjtőtörzs, melyben tucatnyi, zömmel  tanagrai és onpori nemzetség szórványai egyesültek. Erődített településeik háromezer mérföldes láncolatot alkotnak a partvidékén Namenda sánca és a Sabbaris keleti lejtői közt. Jó úszók, kiváló hajósok, sikeres halászok és született kalózok, akik századévek óta sarcolják az Ibarából elszármazott, náluk jóval számosabb dzsofur náció kikötőit és lerakatait.
Mióta a keleti nomádok elzárták előlük a Namend-félsziget felhőszéli ösvényeit, a kagánt esküdt ellenségüknek tekintik. A zaszlóháborúkban azóta vörös hadurak oldalán vesznek részt, mint szabadúszók, blokádtörők, felderítők és szabotőrök.
A manifesztációs háború idején szent állatuk, a macskacápa a Sinemos-tengertől a Ravanomaráig mindenütt ott volt, és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy az Amhe-Ramunnak behódolt dzsofurok oldalába marjon. A Viharkeltők a Bolygó Gortigasi, Evrem Par Bardas zaszrai rajtaütéséből sem maradtak ki: ők készítették és vezették a célig a gyújtóhajókat, melyek horgonyon álló dzsilálok százait borították lángba, és egyetlen éjszaka alatt véget vetettek a manifesztáció tengeri hatalmának.”…

Utoljára Draconarius szerkesztette (2016.02.16. 08:18:13)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos: üdv újra köztünk.

1. a gnómok a tanúhegy belsejét lakják, aminek a város a tetején áll, és főszabályként nem nagyon mutatkoznak odafent. Aki tudja, mire figyeljen, elkaphat egy-egy villanást nem emberi kezekről/szemekről, hallhat motyogást is néha, de ez minden; a kahreiek idegenek előtt sosem beszélnek a gnómokról (akiket őseik jótevőiként tisztelnek), még a létezésüket is csak hallgatólagosan ismerik el.
A kahrei kolóniának nincs közvetlen kapcsolata a zeduriakkal, így magát a várost sem köti azokhoz semmi.

2. a legutóbbi eszmecserénk óta nincs változás: a terület nagy részét erdők borítják, de nyílt, füves térségek is bőven akadnak. Leginkább a Fendoryn (ex Fendor-tenger) mellékén és a Doardon-Erchagyr-Ediomad háromszögben; az aunok "fűországa" ennek keleti részén, a Sötét-Lorn és a Rambur által határolt Kremirában található.

3. ld. Draconarius anyagát

4. nem, az Oltalmazó teremtői működése kezdettől Ynevre, annak is a tektonikailag stabilabb, domborzatilag kedvezőbb déli részére összpontosult. Az úmadarr második félidejét emiatt a kontinensen játszották le, csak a hatásai voltak globálisak.
Az Egy szilánkjai (a rivai apokrif szerint) nem szétrepültek, hanem Ynev testébe ágyazódtak a Fehér Éjszaka Tükre körül, így nemhogy más szárazulatokra, a Sheralon túlra is alig jutott belőlük. Azokat az isteneket, akik az első kortól kezdve nyilvánultak meg Satralis lakható részein, jelenlegi ismereteink szerint semmi nem köti a Nagyokhoz.

5. ld. Draconarius anyagát

6. teljesen behalt. Nem attól, hogy Verren megváltó rendszere csak az érintett képzeletében létezett, hanem attól, hogy másfél év ismeretség után sem volt képes a dologgal szembenézni, hogy megoldást keressen kibúvók helyett. Az Ökörség projekt elvben létezik még, de rég visszavedlett azzá a faszbukos lidérccé, ami mindig is volt.

7. A Kétéltű... tényleg csak a jéghegy csúcsa: a Skrull! ugyanolyan komplett univerzum, mint az ismertebb neveim alatt futók, csak sokkal régebbi, személyesebb és belterjesebb. A középiskolás korunk óta (tandemben) belehányt anyagokból hat-nyolc kötet is kitelne, ha nem lenne az egész olyan esszenciálisan trágár, öncélú és megosztó, amilyen. Ezek azok a történetek, amikben A. cimborámmal az értelmiségi hímek legsötétebb ösztöneit éltük ki - nem csak jobb-rosszabb poénokkal, utánlövésekkel és hivatkozásokkal vannak tele, de olyan magánjellegű szennyessel is, amit az ember húsz fölött már inkább eltitkolni szeret, mint kiteregetni.
Azt a munkamennyiséget, ami az első kötet szalonképesítéséhez kellett, csak átütő siker esetén lett volna érdemes a folytatásba beletolni. Ami értelemszerűen elmaradt, de a megjelenés pozitív hatása így is kétségtelen: felrakta Rezümét a külvilág térképére, így (a szerzők halála után) egy komplett kritikai kiadás is összejöhet. big_smile


@Hamlet: a Sándor nincs a sáncban. Csak úgy mondom.


@Draconarius: köszöntem.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Igazán nincs mit András!  smile

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

bűvdudás írta:

Halihó!

Tyrrion; mivel nem kifejezetten Andrást kérdezted, talán elfér itt néhány nem "hivatalos" válasz (azaz inkább afféle vélemény):

1. Ilyen korai Krad ereklye felbukkanását (így, hogy "ez egy Krad-ereklye") valószínűtlennek tartom, hiszen kevéssé esélyes, hogy a ma Krad néven ismert entitást az óidőkben is így emlegették volna. És előfordulhat, hogy az istenségnek más aspektusai domináltak akkortájt, mint manapság; azaz a lényege is eltérhetett a maiétól. De olyan ereklyére - és szerintem te erre gondolsz -, amely a mai Kradhoz köthető, elméletileg bukkanhatnak a lovagjaid. Kérdéses persze, hogy a hetedkor alkonyán vehetik-e gyakorlati hasznát.

Elsősorban én is olyan ereklyére gondoltam, amely Kradnak csak egy proto-formájához tartozott, de mivel a Hetedkorban lelnek rá, Kradhoz kötik.

bűvdudás írta:

2. Van, illetve volt. A Gömbszentélyben őrizték az (eredeti) Aranykört. Emellett Selmonak - mint Krad első beavatottjának - a fennmaradt önvallomása is ereklyeszámba megy manapság; bár ez inkább az egyház szent relikviája, mint az istenségé. Homokóráról azonban - legalábbis Kradnál és a PPl-ben - nem találtam utalást..

Idézet a PPL-ből:

"Az Első Próféta pyarroni hitre térése, a Megnyilatkozás esztendeje adja a pyarroni időszámlálás kezdetét, amitől már csaknem négy évezred választ el minket. A legendák szerint maga Krad adományozta azt az embermagas homokórát a városlakóknak, amelyben az első homokszem az első pyarroni szertartás kezdetekor hullott alá. Az időmérőt maga az Örök Bölcs alkotta meg. Sajnos a város pusztulásakor a kronométert is maguk alá temették a romok. A most az eredeti helyén álló időmérő szerkezetet már emberek építették."

A Kradhoz köthető és az egyház által begyűjtött egyéb ereklyék leginkább azért érdekelnének, mert gondolom azért néhányat sikerült begyűjteniük azalatt a majd négyezer év alatt, amióta az Aranykör létezik.

Ezzel kapcsolatban fel is merült bennem egy másik kérdés is. Gyakorlatában, eljárásaiban, értem ez alatt a folyamatos kutatást és az új ismeretek katalogizálását, miben különbözik az Aranykör Lovagrend és az Erigowi Krad Lovagrend?

bűvdudás írta:
Tyrrion írta:

5. Tapasztalati varázshasználók (pl. boszorkánymesterek) tölthetnek-e be egyházi pozíciókat Erigowban, akár mint tanácsadók?

5. Szerintem ez kizárt. Hivatalosan legalábbis semmiképp... BM esetében pedig még sub rosa is felettébb valószínűtlen.

A fekete mágiát használókat természetesen én is kizárnám, de az Északi Szövetség kieg.-ben azt olvastam, hogy Erigowban kicsit lazábban kezelik a tapasztalati mágiahasználókat s Krad egyháza is gondolom elég nyitott ott, ezért is merült fel bennem ez a kérdés. Bár jobban belegondolva, szinte majd mindenre találhatnak pyarronita papot is, aki képes a BM-ekhez hasonló varázslatokra.

Végül még egy kérdés:
A Siopa mennyire ismert és elterjedt Északon? Ott is képeznek ilyen ügynököket vagy ez Pyarron privilégiuma?

"Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok - az ezek utáni vágy és szándék vezérli lépteimet Krad útján e földön, hogy lelkem egyre tökéletesedve beteljesedjen. És vannak dolgok, amiket nem tudhatok - ezek keresése pedig tiltott és istentelen szándék a szívemben, amit hitem segít legyőzni."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Tyrrion;
a homokórás bekezdés felett, úgy tűnik, átsiklottam. Köszi, hogy ráirányítottad a figyelmemet!

Az ereklyékkel kapcsolatban még egy futó gondolat: maga a Dúlás is teremthetett ezekhez potenciális "alapanyagot". Hol lehet például Elorand kardja, melyet a végső ütközetben forgatott? Ha előkerülne, biztosan értékes relikvia lenne, mely - ha Krad is úgy látja jónak - akár ereklyévé is magasztosulhat.

Egyébiránt úgy vettem észre, hogy az ynevi ereklyéknek - a földiekkel ellentétben - többnyire valamilyen "küldetése" van. Merthogy nem a hívek vagy a klérus belső igénye, hanem az isteni akarat formálja őket azzá - nyilván valamiféle céllal.

Tyrrion írta:
A Siopa mennyire ismert és elterjedt Északon? Ott is képeznek ilyen ügynököket vagy ez Pyarron privilégiuma?

Hadd idézzek a kasztot először bemutató Új Tekercsekből!
"Pyarron (...) egészen a Dúlásig sikeresen megőrizte titkát. Ó-Pyarron pusztulásával a Titkos Testőrség tagjainak, tanárainak nagy része is odaveszett, így fordulhatott elő, hogy mikor ismét felépítették a rendházat az új fővárosban, a tanítványok kiválasztásában kevesebb körültekintéssel jártak el. Bizonyosan tudjuk, hogy mind a Via-Sheen-i embervadászklánnak, mind pedig a toroni Ikreknek sikerült egy-egy gyermeket bejuttatni a Pszi-mestereket képző iskola falai közé, akik miután maradéktalanul elsajátították a módszert, hazaszöktek megbízóikhoz. Ugyancsak híre kelt, hogy három képzett Pszi-mester is összekülönbözött Tamrad Viodo rendfőnökkel, aki a P.Sz. 3690-es esztendőktől vezetője a Titkos Testőrségnek, és a majdnem véres összecsapásba torkolló vitát követően elhagyták nem csak a rend kötelékeit, de az Államszövetség területét is. Állítólag ketten északon fogadtak tanítványokat maguk mellé, a harmadikukról pedig az a hír járja, hogy Shadonban telepedett meg."

Tehát - ha ezek a hírek igazak - a 3700-as évek elejétől számítani lehet a Siopa-rendszer jelenlétére északon is. De elterjedtnek még akkor sem nevezném.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Ha már Krad, és ha már ereklyék. Ime itt egy Krad ereklye a PPL1-ből.

Aranykör: Krad ereklyéje, mely az ó-pyarroni Gömbszentélyben volt található, egészen annak pusztulásáig. Az ereklye formája Krad tökéletességét szimbolizálja. Az ereklye falán időről-időre más rajzolatok jelentek meg, a halhatatlan család üzenetei, amik utaltak a beálló változásokra. A rajzolatot csak a beavatott kevesek voltak képesek megfejteni, manapság pedig csak a Pyarroni Rend néhány, makacsul őrző szerzetese képes rá. Az ereklye minden valószínűség szerint megsemmisült, mára csak néhány lemásolt – és még megfejtetlen – rajzolat maradt meg. 

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen magas státuszú isteni ereklye valóban megsemmisíthető e az „őt” létrehozó istenség elsorvadása (kultuszának maradéktalan felszámolása, a deitás kollektív elfeledése) nélkül? Mi van, ha az Aranykör ma is létezik, csak épp Kránban (Tograh Silur – Fekete Egyetem -, Kráni Torony) őrzik?

Utoljára Draconarius szerkesztette (2016.02.18. 12:28:35)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Draconarius írta:

Üdv!
Elgondolkodtató, hogy egy ilyen magas státuszú isteni ereklye valóban megsemmisíthető e az „őt” létrehozó istenség elsorvadása (kultuszának maradéktalan felszámolása, a deitás kollektív elfeledése) nélkül? Mi van, ha az Aranykör ma is létezik, csak épp Kránban (Tograh Silur – Fekete Egyetem -, Kráni Torony) őrzik?

Tetszik ez az elgondolás, ha így van, az Aranykör lovagok már biztos buzgón keresik.

Bűvdudás, kösz az infót a Siopáról. A két északra települt közül az egyik szerintem biztos Erigowban húzta meg magát, mivel ott biztos akadt jól fizető tanítvány.

"Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok - az ezek utáni vágy és szándék vezérli lépteimet Krad útján e földön, hogy lelkem egyre tökéletesedve beteljesedjen. És vannak dolgok, amiket nem tudhatok - ezek keresése pedig tiltott és istentelen szándék a szívemben, amit hitem segít legyőzni."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok, remélem, mindenkinek szépen telik eddig 2016.
Volna pár kérdésem a Hatodkor kapcsán, ha esetleg valaki tudja a válaszokat - előre is elnézést, ha korábban már említve volt a téma.

Nemrég fejeztem be az Anyrok Alkonya c. regényt. A kérdések:
- A lázadó toroni hatalmasok Ediomadban jártak. Azt hiszem a könyv úgy írja, "aki túlélte", de felteszem mindannyian. A kérdés, miért voltak ott? Tudásbővítés és/vagy egyezség?
- Odassyn Ceriak shadd mágiája...crantai alapú? A fókusz és a manaháló más forrást takar? A lázadó shadd egy ízben saját testét csapolja, mintha csak nyers odd mágia lenne.
- A "Másik", aki Ceriakot akarja kalauzolni...egy crantai létező? Ők istenek voltak?


Köszönöm előre is!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

sundance815 írta:

Sziasztok, remélem, mindenkinek szépen telik eddig 2016.
Volna pár kérdésem a Hatodkor kapcsán, ha esetleg valaki tudja a válaszokat - előre is elnézést, ha korábban már említve volt a téma.

Nemrég fejeztem be az Anyrok Alkonya c. regényt. A kérdések:
- A lázadó toroni hatalmasok Ediomadban jártak. Azt hiszem a könyv úgy írja, "aki túlélte", de felteszem mindannyian. A kérdés, miért voltak ott? Tudásbővítés és/vagy egyezség?
- Odassyn Ceriak shadd mágiája...crantai alapú? A fókusz és a manaháló más forrást takar? A lázadó shadd egy ízben saját testét csapolja, mintha csak nyers odd mágia lenne.
- A "Másik", aki Ceriakot akarja kalauzolni...egy crantai létező? Ők istenek voltak?

Köszönöm előre is!

Szia!

Nézzük tételesen:
> A lázadó toroni hatalmasok Ediomadban jártak. Azt hiszem a könyv úgy írja, "aki túlélte", de felteszem mindannyian. A kérdés, miért voltak ott? Tudásbővítés és/vagy egyezség?

Ez így nem pontos. Annak idején - Kyria szerint 4195-ben, hosszas háborúzások után - 25 kyr Hatalmas szállt alá Ediomadba, és csak 13 tért vissza, de a béke ígéretével. Ezen 13 között volt olyan, aki később a lázadó toroniak társaságában is hangadónak számított, de nem mindenki.
Erről a témáról egyébként már több ízben elkezdődött háttéragyalás, és ha egyszer összejönnek a szerencsés csillagzatok, talán még kisregény is lesz belőle. 2016 egy kis matekkal Weila éve - mikor, ha nem most ugye. smile

> Odassyn Ceriak shadd mágiája...crantai alapú? A fókusz és a manaháló más forrást takar? A lázadó shadd egy ízben saját testét csapolja, mintha csak nyers odd mágia lenne.

Határozottan nem. Kyria fennállása alatt a Hatalmasok tradícionális, nagyon szigorú szabályokra épülő módon használták a mágiájukat - amely háttér nagy része Kyria bukásával elveszett. Ceriak a hatékonyság érdekében keresett új utakat, amely során részben felhasznált crantai alapokat is. A shaddok mágiája garantáltan semmi korábbira nem hasonlító egyveleg.
A fókuszok a manahálón belül jelentettek stabilabb, biztosabb kapaszkodókat. Ezekre azért volt szükség, mert Kyria bukásával - és Orwella ténykedése nyomán - a korábban ismert manahálós módszerek egy része megbízhatatlanná vált.
Ceriak több módszerrel és iránnyal kísérletezett (az ezekről szóló írások és részletek végül nem kerültek a kötetbe - talán majd egy bővített újrakiadásban), az od felhasználásra hajazó próbálkozás így nem véletlen.

> A "Másik", aki Ceriakot akarja kalauzolni...egy crantai létező? Ők istenek voltak?
Nem, a Másik a szakrális rendszeren kívüli hatalmasság, aki hatalmánál fogva kb,. félistennek tekinthető, viszont a tevékenységében egy halhatatlanná vált, félig felemelkedett (és ebben megrekedt) mágus szintjén áll. Pont ezzel tudta Ceriakot megtéveszteni.
A shadd vallás sem volt az a megszokott vallás, inkább egyfajta szellemtudomány: és a sarokpontjai is útmutatást nyújtó hatalmasságok voltak, a tényleges tudást hirdető mesterek, nem hit alapú tanításokkal.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Nem tudom, ezzel az Ediomadba alászálló kyr különítménnyel kapcsolatban volt-e ilyen felvetés, vagy nemhivatalos kánon-e a haláluk (ez most oximoron vagy paradoxon?:) ), és sajnos most visszalapozni sem tudok, de:

- azok a Hatalmasok, akik nem tértek vissza, halottak, vagy az is lehet, hogy ott maradtak - "szerencsét próbálni"?

Csak egy felvetés... cool

Utoljára Narada szerkesztette (2016.02.19. 10:05:00)

Prying open my third eye

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

sundance815 írta:

....A lázadó toroni hatalmasok Ediomadban jártak. Azt hiszem a könyv úgy írja, "aki túlélte", de felteszem mindannyian. A kérdés, miért voltak ott? Tudásbővítés és/vagy egyezség?...

Üdv' egy lehetséges válasz itt: http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=49041#p49041

Egy másik érdekesség Godora történelméből (I.rész) http://www.ynev.hu/cikk/godora_tortenete_i/
A 24 számú lábjegyzetben: A hatodkori északfölde napvilági kultúrái úgy hitték, hogy az Ediomad röghegyei alatti üregrendszerben egységes aquir birodalom, a hajdanvolt Kyria sötét és egzotikus tükörképe rejtőzik. Godorában – érthető okból – sokan még annak a mítosznak is hitelt adtak, hogy vezetői az ötszáz éves háborúban föld alá húzódott Hatalmasok leszármazottai. Azt, hogy az aquirok maguk terjesztették vagy csak kihasználták az utóbbit, nem világos; godorai tartózkodásuk alatt mindenesetre igyekeztek ennek megfelelően viselkedni.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

...teljesen behalt. Nem attól, hogy Verren megváltó rendszere csak az érintett képzeletében létezett, hanem attól, hogy másfél év ismeretség után sem volt képes a dologgal szembenézni, hogy megoldást keressen kibúvók helyett. Az Ökrörség projekt elvben létezik még, de rég visszavedlett azzá a faszbukos lidérccé, ami mindig is volt....

Üdv' Ha már szóba került, játékosok  és/vagy írók közreműködésével van-e fejlesztés alatt álló szerepjátékos "rendszer"? vagy valamiféle kezdeményezés egy alapkönyv fejlesztésére k100-as, d20-as vagy bármilyen más vonalon?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok,

Raon, Dragondark, köszönöm a válaszokat.

Ha lehet még pár kérdéssel több,

a) Kyria bukásával a Calowynra való visszatérés nem volt opció, csak a Változások Síkja lehetett az ynevi birodalom zárása?

b) A daumyri fókusz a Rúnavéső Ava Dranachal szemben Isshae Ianarakot fogadja el. "A nomád sámánok ősi, szólító igéi beváltak." A kérdésem talán megintcsak crantai vonatkozású. Mennyire van "személyisége" egy ilyen fókusznak és miért élvez előnyt, aki a kyreknél kevésbé kifinomult formulákat (is) használ?

Köszi szépen!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' a korábban említett Godora története írást ajánlanám ismét. Idézet:
Godora alapítása (P. e. IV. évezred): Az ötszáz éves háború tépázta Kyria lakói közül nem mindenkinek adatott meg az esély, hogy hajóra szállva Calowyn felé vegye az irányt. Akadtak, akik mehettek volna, de maradtak, a harcot és a halált választották - és olyanok is, akik az életre szavaztak, hogy véreiket egy széthulló világ poklából a birodalom határain túlra menekítsék.

7. számú lábjegyzet: Mérföldnyi hosszúságú, vízhatlanul záródó héjszerkezettel és magio-kinetikus meghajtással ellátott óriáshajók, melyek időtlen álomba merült utasaik beavatkozása nélkül tették meg a világrészek közti évtizedes utat. A kyrek ilyeneken érkeztek Ynevre, és legjobbjaik is ilyeneken indultak vissza őshazájukba az ötödkor alkonyán.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Mi hegesztünk egyet, de ha jól tudom, nem a miénk az egyetlen kezdeményezés.  smile

dragondark írta:
Gáspár András írta:

...teljesen behalt. Nem attól, hogy Verren megváltó rendszere csak az érintett képzeletében létezett, hanem attól, hogy másfél év ismeretség után sem volt képes a dologgal szembenézni, hogy megoldást keressen kibúvók helyett. Az Ökrörség projekt elvben létezik még, de rég visszavedlett azzá a faszbukos lidérccé, ami mindig is volt....

Üdv' Ha már szóba került, játékosok  és/vagy írók közreműködésével van-e fejlesztés alatt álló szerepjátékos "rendszer"? vagy valamiféle kezdeményezés egy alapkönyv fejlesztésére k100-as, d20-as vagy bármilyen más vonalon?

† Nemo me impune lacessit †

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@dragondark & Goston: ez most kicsit lakonikus lesz, de igen és igen - a részletekre visszatérünk, ha lesz belőlük elegendő.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

dragondark írta:

7. számú lábjegyzet: Mérföldnyi hosszúságú, vízhatlanul záródó héjszerkezettel és magio-kinetikus meghajtással ellátott óriáshajók, melyek időtlen álomba merült utasaik beavatkozása nélkül tették meg a világrészek közti évtizedes utat. A kyrek ilyeneken érkeztek Ynevre, és legjobbjaik is ilyeneken indultak vissza őshazájukba az ötödkor alkonyán.

Sziasztok!

A dragondark által beemelt idézetről jutott eszembe: Valószínűleg nem olvastam a megfelelő idevágó irodalmat, de lehet tudni, hogy miért ilyen hosszúak ezek a hajóutak a Satralison?

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' ami korábban már szerepelt, ezekből talán összerakható:

Anvaria: A bolygó nagyobb szárazulatait, Calowynt és Anvariát végeláthatatlan - az időjárás függvényében tizenöt-húsz éves - hajóút választja el a kontinens partjaitól...
Van a nagy óceánon minden, ami szem-szájnak ingere. A Sheral legnagyobb magasságát húsz százakékkal meghaladó átlagos mélység, háromtényezős árapály, természetes és mágikus viharok, síkközi hasadékok, téridő-vetődések, vándorló szigetek és egyéb eleven relikviák a világ előző hat korszakából. A kontinenseket domináló isteni hatalmak közti senkivizén egészen más szabályok érvényesek, mint Yneven, vagy akár Calowynen és Anvarián: a viszonyoktól függően a legtengerálóbb hajóknak is évekig vesztegelniük (vagy vég nélkül sodródniuk) kell, míg meglelik az akadályok közt átvezető utat. A legénység az út nagyobb részét időtlen álomban, a maradékot kemény munkában és állandó halálfélelemben tölti; maguktól eligazodni csak a kyr kristályvezérművek voltak képesek...
A kyrek, a kontinensközi utazás műfajának úttörői, nem kondásokból lettek konkvisztádorok: a világtörténelem legmonumentálisabb vállalkozását tervelték ki és hajtották végre. Nemzedékeken át fáradoztak az átkeléshez szükséges társadalmi, technikai és szakrális feltételek megteremtésén. Az ötödkori Ynevre induló flotta számára - a korábbi felderítőutak tapasztalatai alapján - több ideiglenes gyülekezőhelyet is létesítettek a két part között, így az viszonylag szűk, alig egy évszázados intervallumban, csekélynek mondható veszteséggel ért célhoz. Kontinensközi kapuk azóta sincsenek; az isteneken kívül a világ alkotói sem támogatják a tömeges migrációt...

Anvaria és Calowyn más-más tészta. A kyrekről tudjuk, hogy már a negyedkorban is rendelkeztek a biztonságos átkeléshez szükséges technológiával; a hetedkori Yneven olykor fel-felbukkannak vörös kontinensről jött utazók és kalandozók. Az anvarik a hatályos paktumok értelmében távol tartják magukat Ynevtől, és látogatókat sem szívesen fogadnak - az Odalent utal rá, hogy isteneik állnak a dolog mögött. Átkeléssel az én elképzelésem szerint emberöltőnként egyszer-kétszer - a nyugati parton Erionból és Riegarból, a keletin Sinemossából - próbálkoznak az ynevi hajósok.

A nyugati partról, Calowynt délről kerülve valamivel könnyebb menet (lásd az Odalent című Chapman sztorit), a keletin még aktív a kyrek által telepített partvédő szélrendszer.
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=25681#p25681

a hitenergiának a kontinensek közt nincs szabad áramlása; minden terület önmagában zárt egység, a halandóknak - elvben - még az átjárás is tilos köztük. A tilalom megszegésének olyanféle karmatikus következményei vannak, amiket az Odalent című WMC novella leír.
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=28636#p28636

a tilalomnak alapvetően praktikus oka volt: a bolygó egyetlen részleteiben kidolgozott kontinensét, a szerepjáték helyszínét akartuk elkülöníteni a másik két szárazulattól, amiről '93 magasságában a stáb sem rendelkezett sokkal több információval annál, amit a Halál havában függeléke tartalmazott.

Az eredeti - és máig érvényes - elképzelés szerint a földrészeket más-más istenek/istencsaládok uralják, melyek a Calowyn-Anvaria háború tanulságai nyomán hallgatólagos megállapodást kötöttek, hogy érdemben nem zavarják egymás (illetve a szférák magasában héderelő Nagyok) köreit. A kyr panteonnak az a frakciója, melyet a calowyni helyzet a negyedkor fordulóján e paktum megszegésére kényszerített, a kezdeti sikerek után csúnyán járt Yneven Avida "Orwella" Dolorral... és járhatott volna csúnyábban is, ha pártfogoltjaik az utolsó pillanatban meg nem győzik Anvaria isteneit a beavatkozás szükégességéről. Maga a kontinensközi utazás nem lehetetlen, csak fokozottan problémás, veszedelmes és - inkább sejtetten, mint köztudottan - karmaromboló hatású.
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=28693#p28693

http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=38478#p38478
Calowyn és Anvaria ügyében csak a kánon raszteretérképpel egyidőben - azaz tavaly - jutottunk el a konkrét fekvésig és partvonalakig. Ami biztos: a világrészek az úmadarr két fordulója közt alakultak ki. Hogy ismerte/elérte-e őket az Elveszettek civilizációja, mely Ynev déli részén 15k éven át virágzott, olyan kérdés, amire nincs hivatalos válasz. Az úmadarr második fordulója mindenesetre globális kataklizma volt, ami a másik két kontinensen is alapvető környezeti változásokat hozott - vélhetően akkor alakult ki pl. Calowyn sósmocsár-öve, ahol a kyr evolúció első fejezete zajlott.
Az úmat-kapuk főszabályként Ynevre nyíltak, de az érkezőket nemigen lajstromozta senki; a másik két kontinens benépesülése a Nagyok távozásától a fajháborúk végéig tartó időszakra tehető. Ynev sárkányszabásúi egészen biztosan nem állnak rokonságban az anvariaiakkal, amik rendszertanilag wyvern-félék (korcssárkányok). Migráns aquir és egyéb frakciók lehettek természetesen, de hogy hol és mire jutottak, abba sosem gondoltam bele... ahogy a bolygón létező egyéb embernépekről sincs átfogó elképzelésem azon kívül, hogy Yneven nagyobbrészt ismeretlen haláltalanokkal élnek szimbiózisban.
Nyomokban Anvariát tartalmaznak:
Bridget Winters: Messzi part (LE1)
Wayne Chapman: Odalent (LE5, Megkövült napvilág)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

geográfiai kérdés: a Rúnában anno megjelent Déli városállamok cikkek sorozata szerinti felosztással egy kicsit bajba kerültem. Ugye a régi térképén még nem szerepelt a Kereskedő Hercegségek és a Hat Város közötti partszakaszon lakott régió. Ez a rész egyáltalán kidolgozott (Tara-Byr és a Kereskedő hercegségek között)?

A Rúnák belövik a DVk területi részegységeit (Új Ösvény, keleti, ordani, kráni stb), és ha már azok... a középső terület misztériumára volt/van valami terv?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Dragondark;
köszi szépen! Világossá vált, hogy a kontinensek közötti távolság elsősorban nem fizikai jellegű.

Morrola;
két idevágó idézetet találtam (de többről is van emlékem; ha dragondark megint erre jár, talán lesz olyan jó... smile ), ezeket azért idemásolom neked:
http://www.deltavision.hu/forum/viewtop … 109#p21109
@mindenki: a zónákba itt és most nem mennék bele, de jelezni szereném, hogy a déli városállamokon át vezet Krán felé a Fű Útja, itt található a bérgyilkos testvériségeiről nevezetes Hergol, és itt húzódnak a manifesztációs háború alatt a Sobirát megszállva tartó kráni expedíciós haderő utánpótlási vonalai. A P. sz. 3690-es években a terület egyértelműen Krán hátországának számít - a hat város és a kereskedő hercegségek maradnak az Államszövetség érdekszférájában. Mindaz, ami a Rúna-cikkben áll, az mh-t megelőző két és fél évezredre érvényes.
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=48607#p48607
a déli városállamos cikk sokkal csúnyábban öregedett a Rúnás anyagok átlagánál. Akkoriban még nem létezett a kultúrköröknek az az organikus szemlélete, amit a századforduló óta használunk, úgyhogy szinte integrálhatatlan a frissebb dolgokhoz. Azt mondanám, hogy játékcélú felhasználásra elmegy, irodalmi forrásként nem. Szándékosan szembemenni nem fogunk az ott írtakkal, inkább elbeszélünk mellettük. Van pár kritikus hely, ahol ez a legjobb, amit tehetünk. smile

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

sundance815 írta: „Nemrég fejeztem be az Anyrok Alkonya c. regényt. A kérdések:
- A lázadó toroni hatalmasok Ediomadban jártak. Azt hiszem a könyv úgy írja, "aki túlélte", de felteszem mindannyian. A kérdés, miért voltak ott? Tudásbővítés és/vagy egyezség?”

Korábban én is pedzegettem itt a Fórumon a Belső Csarnokok Háborúját és a Sziklapaktum témáját. Szerintem az események tárgyalása nem nélkülözheti Andrásnak a témában adott hozzászólásait. Ez alapján a „háború” is más megvilágításba kerülhet. Összeszedtem a téma hsz-eit Andrástól, már csak az együttgondolkodás kedvéért is.

András írta: „az aquiroknak soha, tehát már Kyria létrejöttekor sem voltak/lehettek hatalmi aspirációik a felszínen. Az, hogy a kyrek lementek utánuk a mélybe csak azért, hogy kirobbantsanak egy megnyerhetetlen háborút, továbbra is úgy marhaság, ahogy van: ha létezett Sziklapaktum (és nem a toroni propaganda kreálta abból a célból, hogy a Cordia-Ediomad tengelynek történelmi legitimitást adjon), nem egy konfliktus lezárására, hanem az elkerülésére irányuló szándék kinyilvánítására szolgált.

Ráadásul Ediomadnak sem volt oka (kyr-crantaihoz hasonló) totális háborút kezdeményezni Kyriával.

András írta: „Az ősfajoknak viszont, amik az ötödkor hajnala óta szuszpenzorra szorított tenyérrel rettegnek Kyriától, konkrétan semmi okuk háborút kezdeni ellene, mikor saját mércéjükön csak öt percet kéne várniuk, hogy magától összeomoljon.”

Valamiféle konfliktus volt azért a felszín és a mélység között, amiről az Abaszisz dolgozat is megemlékezik, de az már Kyria végóráján történt.

„A rémisztő tünemények a távol-nyugati partokon sem mennek ritkaságszámba. A rend, mely a kyrekkel érkezett Feyglŷn földjére, csak a vérivó bálványok kultuszát tudta eltörölni, azok emlékezetét nem. A múlt árnyak, rossz ómenek és balsejtelmek képében dacolt a hódítókkal, majd birodalmuk dicsőségével együtt őket is elnyelte. A rualani pártütés nyomán kirobbant háború – a korcs-aquirok és káoszlények elleni küzdelem – félezer éven át tombolt, és az ediomadi határszakasz bástyái körül csak mutatóba hagyott a korfordulót kísérő kataklizmáknak lerombolni- és elmosnivalót.”

Egyedül tehát Kyria bukása körül gondolták úgy az aquirok, hogy rúgnak egyet az agyaglábú kolosszuson, amivé Kyria vált az ötödkor végére.

András írta: „A kyr központi hatalom megreccsenése nyomán Ediomad is felneszelt, és korcsok vezette szolga-seregeket zúdított a környező tartományok, elsősorban Frieglund és Keilor népességcentrumaira.”

Illetőleg ugyanehhez.

„Annyi kívánkozik még hozzá, hogy Ediomad számára egy egész kontinensfélre kiterjedő, szakrális és magas mágiával erősen fegyverzett szuperállam komolyabb biztonsági kockázatot jelentett, mint azelőtt vagy azóta bármi a felszínen. A maga erejéből sosem tudta volna elveszejteni, de nem késett kihasználni az alkalmat, amit a megingása kínált. Még csak üzenni sem akart vele; a dolog a Valóvérűek számára a túlélési esélyek javításáról szólt. Hogy nem járt súlyosabb következményekkel, pusztán annak köszönhető, hogy a valóvérűekből rég kiveszett az egyeztetésre/együttműködésre való hajlandóság.”

Többekben felmerülhet a kérdés. Miért ilyen passzív Ediomad a felvilág kapcsán, miért nem ambicionálja a felszín meghódítását, ha kvázi megtehetné? Hisz nincs már Kyria. Az egyik válasz erre a külső körülményekben, pontosabban az Ötödkorban, Kyria mint mágikus-szakrális szuperállam létéből fakadt, amelyet az előzőekben idéztem is. A másik, nem kevésbé sarkalatos válasz Ediomad belső struktúrájából és az ottani hatalmasságok együttműködési képességének hiányából eredeztethető. Elmondható, hogy a hatod- és hetedkorban a felszínen jobbára a külső (felső) ediomadi hatalmi csoportok (a mindenkori Főhierarcha és köre) tevékenysége figyelhető meg. Ezek a tevékenységek sem tekinthetőek minden esetben összehangolt stratégiába illeszkedőnek, és az esetek többségében az aktuális aquir fekete hadúr ambícióiból eredeztethetőek. Szerintem. Időről – időre azonban feltűnnek olyan belső csarnokbéli potentátok is a felső világbeli események hátterében, akik valami módon a külvilágban látják megvalósulni hatalmi céljaikat, vagy épp túlélésüket. Ilyen volt Amarchaanyt, Tiochetaamus, Ul'guurga, és  talán Critai is. Egy közös bennük. Valamennyien rajtavesztettek. A Fórumos idézetek Andrástól és Tükörálarctól, reményeim szerint megvilágítják a dolgot.

Tükörálarc írta: „Az északi aquirok állítólag azért strázsálnak Ediomadban, mert ott van bebörtönözve az Ófa gyökerei alatt az ősistenek egyike, a Földet Faló Féreg. Erről az a háromrészes archaikus eposz emlékezik meg, amelyre többször hivatkoztam már itt a fórumon, még idéztem is belőle. ... Az evolúciós folyamat itt is működik, de sokkal kaotikusabb módon, központi kontroll nélkül. Az ediomadi aquirok vallási tanítás helyett egy titkos profán törvényt követnek, amelynek a betartását kissé megnehezíti, hogy aki értesül a létezéséről, az halálos bűnt követ el és az életével lakol – hacsak nem száll le érte a Mély Helyre, amit az ősisten börtönének tartanak, és metafizikai értelemben éppoly kevéssé tartozik Ynevhez, mint a Kráni Torony. A törvénynek hét tétele van, és az emelkedettségnek az a fokmérője, ki hányat tud megismerni belőlük – anélkül persze, hogy belepusztulna a felkutatásukba. A Hét Törvény Tudói erős szövetségest és megbecsült rokont látnak a Legnagyobb Úrban, de istenként nem tisztelik.”

Jó okkal felmerülhet a kérdés. Ki is ez a Földet Faló Féreg és miért is őrzik ilyen erővel?

Tükörálarc írta:”Ez az egész Phet-kérdéskör teljesen más megvilágításba került az észak-ynevi archaikus eposzciklus felbukkanásával, amiből több ízben idéztem itt a fórumon. Úgy tűnik, hogy Phet sokkal több egy őssárkánynál: ő valójában az Ediomad legmélyére börtönzött ősistennek, a Földet Faló Féregnek az ynevi megnyilatkozása. Ez egyrészt azt mutatja, hogy isteni lényegű létező lévén, a bebörtönöztetés korántsem kárhoztatta teljes magatehetetlenségre; másrészt pedig azt, hogy a Hét Törvény Tudóinak örök őrködése egyáltalán nem holmi passzív, kiüresedett, hanyatló tradíció. Nagyon is aktívan és permanensen kell küzdeniük érte, hogy úgy-amennyire kordában tartsák a kötelékeit folyton feszegető Férget; és ha éberségük vagy erejük egy pillanatra is lankadásnak indulna, Ynev azért alighanem nagy árat fizetne.”

Amennyiben mindenáron be akarnánk lőni a Földet Faló Féreg, mint ősisten hatalmának a nagyságát, akkor a következőkből lehetne kiindulnunk.

Tükörálarc írta: „A legősibb aquir eredetmítoszok ( Feliratok egy törött kőtábláról – Summ.* a szerk) öntudat és akarat nélküli létezőnek tartják az Egyet. Ez a két tulajdonság szerintük az Egyből spontán módon kiváló és lefűződő entitásokban jelent meg először, akik e procedúra során szétszaggatták a teremtőjüket, előidézve a dezintegrációs sokkot. Ők voltak az első istenek: a Leviatán, a Farkába Harapó Kígyó, a Sárkányok Atyja, a Vak Korcs és még néhányan. A tomboló káosz őserejű megnyilvánulásai, akikhez képest Tharr békésen szenderegve doromboló kiscica. …  Az aquirok őseit tehát bizonyos értelemben az első istenek teremtették, de nem szándékos aktussal, hanem mintegy járulékosan, amikor előidézték a dezintegrációs sokkot. Az aquiroknak eszük ágában sem volt tisztelni őket: rettegtek és borzadtak tőlük. Annak semmi értelme nem lett volna, hogy engesztelő fohászokkal és szolgai megalázkodással forduljanak feléjük, hiszen az ősisteneknek nem volt szükségük hívekre: maguk voltak a hatalom. Az első aquirok általában menekültek előlük, ám egy elszánt kisebbség harcba szállt velük, megindítva ezzel a korokon át húzódó reintegrációs folyamatot. Ahhoz ugyanis, hogy megvethessék a lábukat és erőt gyűjtsenek a küzdelemhez, struktúrát kellett vinniük a körülöttük dühöngő káoszba, kezelhető keretek közé szorítani annak félelmetes erejét. A majdani Legnagyobb Úr az egyik, ám nem az egyetlen központi alakja volt ennek a törekvésnek.”

Vannak persze mindig olyanok, akik megpróbálnak kibúvót találni a Hét Törvény hatálya alól, és szembemenve vele nyíltan vagy titokban a külvilág felé fordulnak. Az egyik ilyen hatalmasság Amarchaanyt volt, …

András írta: „Amarchaanyt Tharrhoz hasonló entitásként kezdte, de az istenné válást máig sem tudta befejezni….Bár Amarchaanytnak a függőkert-akcióval nem sikerült felmagasztosulnia, kultusza ilyen-olyan formában a hatodkor óta létezik; ma is vannak szektái/hívei, technikai értelemben tehát paktumon kívüli kisistennek (vagy kapitális seyrafnak) számít. Ha ambícionálná, hogy a hekkák közt tartsák számon, valószínűleg már réges-rég akként ismernék... de ő mindig is nagyobbra nézett ennél.”

…míg a másik Tiochetaamus. A jelek szerint ők ketten a külvilági események (pl. Godora) kapcsán is komoly rivalizálásba kezdtek. 


András írta: „Ediomadnak nincs emberi értelemben vett kormánya, de ha a főhieararchát uralkodónak tekintjük, Tio bácsi hol a külügyminisztere, hol a hadügyminisztere volt. Mármint hivatalosan... mert a gyakorlatban közel-távol nem akadt nála nagyobb játékos, mióta hogy a shuluri csontváros Amarchaanytra dőlt. (lásd még: A. Smithers - Csontok és kövek) A hiánya Ediomad 14. zászlóháborúban nyújtott teljesítményén is meglátszott: a napvilági vezérkar általa, érte és belőle élt, a szó szoros értelmében létezni sem tudott nélküle. Az irányítás nélkül maradt szolgák nemigen tettek különbséget vörös és fekete között - valahol mindkét tábor fellélegzett, mikor kiderült, hogy a közvetlen napsütés egy szűk hónap alatt végez velük. Ami a törvényeket illeti, nem zárom ki, hogy T-nek az Amarchaanyt-ügy csúcspontján több is megvolt - a vége felé biztosan nem.”

András írta: „A sors iróniája, hogy a zászlóháborúk "végső megoldásának" szánt szolgák Ediomadra mérték az egyetlen igazi csapást: mértéktelen szaporításuk annyira kiszipolyozta az életközösség tartalékait, hogy a valóvérűeknek sem jutott elegendő táplálék. Tiochetaamust, a godorai és a toroni szövetség kovácsát, II. Tiomus rossz  szellemét és utolsó fajtársa, Amarchaanyt gyilkosát ez hozta lépéskényszerbe... és egy közönséges dakh-kelepce ölte meg, amit Kabur Lah vanír parancsnoka hazája vörös lobogójával álllított neki.”

Tükörálarc írta: „Az ediomadi aquirok csupán azért tűnnek szaporának, mert a Főhierarcha  (a poszt betöltői sohasem ismertek kettőnél többet a törvények közül) folyamatos vérhígítással tartja szinten a számukat, hogy legyen tömegbázisa a külvilági eseményekbe való beavatkozáshoz. Ez a gyakorlat – amely egyáltalán nem szerencsés a kiemelkedés szempontjából – Tiochetaamus ideje óta folyamatos.”


Tükörálarc írta: „A törvények plusz kötelmeket rónak azokra, akik ismerik őket, és egyre kevesebb mozgásteret engednek nekik a külvilágban. A negyedik alól még talán kibújhatott volna (ti. Tiochetaamus * a szerk) olyasféle kreatív trükkökkel, mint a Godorába delegált anagrammatikus diplomáciai képviselet, de nem hiszem, hogy vállalta volna a kockázatot. A legelső törvény ugyanis a következő:
Elsőül mondja az Ősök törvénye:
Aki a törvényt megszegné,
Az haljon meg, Szavai aludjanak ki,
Így szól a törvény.
És az Aggok Atyja
(ti. egy a Hét Törvény Tudói közül * a szerk) meg a hozzá hasonlók ugyan nem avatkozhatnak be a külvilági eseményekbe, de egy törvényszegőnek bizony utána nyúlnának a Mély Helyről, és úgy pöckölnék el a nihilbe főhierarchástul-mindenestül, hogy az emléke is azonnal kiveszne Ediomadból. Ezt a Földet Faló Féreg-dolgot elég komolyan veszik odalent (függetlenül attól, hogy tényleg egy bebörtönzött ősisten fölött őrködnek-e), és nem nagyon tűrik, hogy a törvény alantasabb, ám egyébiránt tehetséges ismerői külvilági játszadozásokra fecséreljék Ediomad erőforrásait. Mindent összevetve Tiochetaamus valóban nagy játékos volt: egy darabig rendkívül ügyesen lavírozott mind a külvilági politikában, mind az Ediomad életét meghatározó törvények között. Más kérdés, hogy Ediomad hosszú távon alighanem jobban járt volna, ha sokkal korábban rajtaveszt.”

Kettejükön kívül volt még egy ediomadi hatalmasság, aki a Hét Törvényben foglaltak ellenére a külvilág felé nyújtózkodott. Ő volt Ul’guurga, akiről a Szerafizmus dolgozat tesz említést.

„Két “sámánbirodalom” háborúja országnyi régiókat boríthat lángba, amint az az Annalecta Miraculosa címen ismert, töredékes krónika szerint röviddel Godora bukása után is történt, a Vinisila-síkságon. Forrásunk öldöklő küzdelemről beszél “Ul'guurga isten népe és YabiMalech isten népe” között. Előbbi szinte bizonyosan azonosítható egy északi ősaquirral, aki szokatlanul élénk érdeklődést tanúsít a felvilág dolgai iránt. Neve “Ulúkhar-kk”, “Olug Orgaa” és “Ulugarga”formában P. sz. 1253-tól P. sz. 3544-ig legalább százötvenszer előfordul a toroni császári futárszolgálat elfogott leveleiben; egy igen homályos célzás szerint a Főhierarcha az ő“negyedíziglen leválasztott kisarjadzása” volna. Ellenfeléről – aki egyébként alulmaradt a háborúban – csak annyit tudunk, hogy a neve crantai eredetű, bár egyetlen általunk ismert mágusfejedelem sem viselte. A krónika azt írja vele kapcsolatban, hogy seregében “szárnysisakos és sebhetetlen” harcosok verekedtek, amiből némely történészek azt a következtetést vonják le, hogy a Szunnyadók egyik hadvezére lehetett. Úgy tűnik, a vereség annyira meggyöngítette hatalmát, hogy az alsóbbrendű szellemek közé süllyedt, és soha többé nem volt képes szeráfi alkut kötni.”

Tükörálarc írta: „Mint korábban említettem, Ediomad csarnokaiban Tiochetaamus kora óta jelen van az a törekvés, hogy beavatkozzanak a napvilágban folyó eseményekbe. Ennek a tendenciának az egyik képviselője volt Ul’guurga, aki – az ediomadi aquirokra egyébként nem jellemző módon – szeráfi alku segítségével igyekezett kibúvót találni a Törvényeknek a külvilági aktivitást korlátozó hatálya alól. Abból az elképzelésből indult ki, hogy a szerafistái ténykedéséért őt magát nem lehet felelősségre vonni. Feltételezte ugyanakkor, hogy képes szoros kontroll alatt tartani őket – nem az első és nem az utolsó patrónus volt a történelemben, aki áldozatául esett ennek a tévedésnek. Az Annalecta Miraculosában leírt sámánháború azután tört ki, hogy egyszerre három szerafistája érte el az avatár állapotot, és teljes mértékben önállósították magukat az akaratától. Ul’guurga ekkor négy Törvényt ismert a hétből, és bár az avatárjai fölött minden ellenőrzést elveszített, a belőlük nyert energiák rendkívüli mértékben megtetézték a hatalmát. A Hét Törvény Tudóinak válaszolniuk kellett erre a kihívásra. Egyikük, a Sötét Tűz Gazdája, megnyilatkozott Ul’guurga előtt, és felszólította, hogy vegye el tőle a három hiányzó törvényt. Megpróbálta, de nem sikerült neki.
Ul’guurga pusztulásával a szeráfi alkuja holt betűvé változott, a sámánháborúban diadalmaskodó avatárjai éppúgy közönséges halandóvá vedlettek vissza, mint az összes többi szerafistája. Ennek dacára Ul’guurga emlékét általános tisztelettel övezik Ediomadban. Számos valóvérű vezeti rá vissza a származását, és bár ez többnyire (nem mindig) merő fikció csupán, nevének a felvétele politikai súllyal bír Ediomadban. A toroni futárszolgálat jelentései nem az eredeti Ul’guurgára vonatkoznak (Thassaladyon mester itt téved), hanem az ő politikai örökségét a saját céljaik érdekében kiaknázni igyekvő különféle ediomadi potentátokra.”

Ennek a külvilág felé forduló, a vérhígításon, korcsosuláson, energia szétaprózódáson alapuló ediomadi politikának és az ambícióknak a hatása előre megjósolható folyamatot eredményez majd.

Tüköráarc írta: „Amarchaanyt és Tiochetaamus példája bebizonyította, hogy Ediomad nem Krán: nagyon nem érdemes belefolynia a napvilág ügyeibe. Kérdés, hogy kiheveri-e ezeket a leckéket. Amennyiben a hanyatlása folytatódik - ez persze korántsem törvényszerű -, akkor a felső csarnokok szép lassan elnéptelenednek, romba dőlnek és ráomlanak a mélyrégiókra. Ez utóbbiakban hosszú és kínos agónia várható, melynek során az ősmágikus kannibalizmus válik a napi betevő beszerzésének rutinszerű módozatává, könnyen prognosztizálható végkifejlettel. A Mély Hely lakóit ez cseppet sem fogja zavarni. Ők teszik tovább a dolgukat, ahogyan sok-sok ezer éve már, alkalmanként rövid szüneteket tartva, hogy elpattintsanak a körmükön egy-egy Tha’ushur-forma parvenüt, aki kifogyott odafönt a táplálékból és más opció híján az ő szintjükön próbál meg tovább hamburgerezni. Miután ezek végleg elfogynak, a Hét Törvény Tudói folytatják örök őrködésüket a Földet Faló Féreg fölött, míg az Égi Shakkur fényében a tudatlan utódfajok végleg elfelejtik őket, csak néhány porladó kőtáblán marad fenn a nevük a romok között…"

Talán ennek a fajta hanyatlásnak és vérvonal korcsosulásnak a megállításáért kötnek aztán időről-időre titkos szövetségeket bizonyos aquir körök olyan figurákkal, mint Arleth a Két Holdból, vagy mint a Godorából megismert Psalmus volt. Talán nemhiába várják hát az ediomadi valóvérűek annyira a próféciáikban megjövendölt Fekete Hold felkeltét (és vele együtt az új káoszkor beköszöntét), ami reményeik szerint elhozza majd számukra a hanyatlás végét. Hogy mi igaz ebből? Nem tudni. Talán csak a Mély Hely urainak van róla tudomása.

Mint látható eléggé komplex kérdéskör az ediomadi aquirok vs napvilág témája, amelynek a kibontását reményeim szerint segíti majd, amit a fentiekben összeollóztam róla. A terjedelemért elnézést kérek előre is, de a komplexitáshoz úgy éreztem ez szükségeltetik. 

Üdv

Draconarius

Utoljára Draconarius szerkesztette (2016.02.23. 12:03:06)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Morrola írta:

geográfiai kérdés: a Rúnában anno megjelent Déli városállamok cikkek sorozata szerinti felosztással egy kicsit bajba kerültem. Ugye a régi térképén még nem szerepelt a Kereskedő Hercegségek és a Hat Város közötti partszakaszon lakott régió. Ez a rész egyáltalán kidolgozott (Tara-Byr és a Kereskedő hercegségek között)?

A Rúnák belövik a DVk területi részegységeit (Új Ösvény, keleti, ordani, kráni stb), és ha már azok... a középső terület misztériumára volt/van valami terv?

Üdv' egyes térképeken (1TK, Summarium, PPL) valóban nincs jelölve,viszont a D20-as alapkönyvben és a Geofrámiában közzétett térképeken ott vannak a városállamok. Kidolgozva egyáltalán nincsenek. Az Ibara (Hamed, Sobira,Madoba, Abadana) a Hat város és a Kereskedőhercegek által határolt területtel kapcsolatban én úgy fogalmaznék, hogy lakott terület, jelentősebb államalakulat(ok) nélkül. Röviden szabad préda és ideális terep "szerepjátékos dühöngőnek".  big_smile

A Déli városállamok felosztása. Nálam ez a kiinduló alap: "A városállamok területén öt elég jól elhatárolható régióra tagolhatjuk, jóllehet a valóságban nem léteznek efféle határok. (Valójában hat, jellegzetes jegyei alapján elkülönülő területről van szó, az itt lakók azonban ezt tagadják. Mintha az egész városállamokra átragadt volna a kyrek viszolygása a páros számoktól.)"
Vagyis bizonyos határok mentén elég rugalmasan kezelhetőek a régiók határai.

A hatodik régió. Lehetséges verziók:
1. szó szerint ragaszkodunk a Rúnában leírtakhoz.
"Szót kell ejtenünk még a városállamok középső területéről. Ez a vidék gyakorlatilag önálló régiót alkot, de hivatalosan nem létezik. Mind az öt régió, mint lakatlan területet tartja számon, s itt találkoznának határaik, de valójában ez nem így van. Sokan sok félét beszéltek már erről a vidékről, de hitelt érdemlő beszámolót még senki sem adott róla. A Keleti régió és az Új ösvény kyr hagyományú településeinek legendái szerint a kyr menekülők hatalmas serege nyomult be erre a vidékre, de aztán nem látta őket senki többé. Egyesek szerint pyarronita kolostor erődrendszer van itt, míg mások azt mondják nincs ott semmi csak kő, meg hó, meg jég, meg fagy."
Vagyis: A hatodik régió és a Gályák tengere melletti városállamok két különböző terület. Az utóbbit is a köznyelv Déli városállamoknak nevezi, de nem része a Rúnában leírt -hat régióra osztott - városállamoknak. Alternatív elnevezése: Galliomarán városállamok.

2. A hatodik régió bővebb értelmezés szerint kiterjed egészen a Gályák tengeréig és a Kereskedőhercegségekig, de (lásd fentebb) jelentősebb államalakulat nélküli terület. Alternatív elnevezése:  Maráni vagy Kermarán régió

P.S: Szigorúan magánvélemény.  wink

Utoljára dragondark szerkesztette (2016.02.23. 14:04:05)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Draconarius;
úgy tűnik, alaposan beleástad magad a "gyíklények és eredetük Ediomad-mélyi vonatkozásai"-kérdéskörbe. Esetleg meg mernél számomra kockáztatni egy "Ki kicsoda?"- szerű rövid összefoglalót a Snil-Cwyeh-Phet-Földet Faló féreg (és Snil-veh, Snil-doh, Cwyeh-kah) témában? Nem bánom, ha véleményes, és itt-ott csak tippelni tudsz, hiszem eléggé elvesztem a dologban, s szerintem mindenképp tudnál hasznos támpontokat adni.

Előre is köszönöm! smile

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: Szeretnék időt kérni. Nekikezdtem a dolognak, de lassan haladok. Igyekszem azért.  smile

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”