Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@bgabor73: emiatt ne szabadkozz. Nem a hivatkozásokkal van gond, hanem a spambotokkal.

@mindenki: BBS szerénysége tiltja, hogy a jellemzők közt említse, de az általam látott szöveg irodalmilag nagyon igényes. Ami szerencsés, mert olyan új szériá(k)ban gondolkodunk, ami(k) világépítésre is használható(k).

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Puma írta:

@Raon:

Miattam ugyan ne moderáld magad, finoman szólva nem vagyok már óvodás...  big_smile  és igen, igazad van, Feist nálam is két kategóriával erősebb Salvatore-nál. a lényeg azonban nem változik: az a M*, amit én megszerettem, és még mindig várnék a szerzőktől, sokkal több, színesebb, kreatívabb, igényesebb mindkettőjüknél.

Okés, így már tiszta sor. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Üdv Mindenkinek!
Mostanában, a Manifesztációs Háború eseményei kapcsán sokat agyalgattam a dzsadok túlvilágképén. A PPL1-ben foglaltak szerint dzsad hitvilágban három nagyobb isten létezik, név szerint Galradzsa, Doldzsah és Dzsah. Ők egykor dzsennek voltak és valamilyen események, tettek folyományaként beavatást, felvételt nyertek a dzsinnek vezető kasztjába, a Kahra Dzsombata nevezetű dzsinn Hatalmasokéba. A dzsadok tömegeinek hite és imája megsokszorozta az amúgy sem lebecsülendő hatalmukat, innen is továbbemelkedtek, immár mint a dzsad hitvilág istenei.
Ez több érdekes kérdést is felvet. Maguk a dzsennek a bennük lévő teratóm tulajdonságoknak köszönhetően képesek od alapú mágia hatalomszavak formájában történő manipulálására. A dzsinnek pedig külső síkbéli lények lévén, bár nem képesek az od használatára, de képesek annak bizonyos mértékig (aktuális Ép-iknek megfelelő mértékig) történő kivédésére (Summ). Ez alapján azt feltételezem, hogy a dzsinn Hatalmasok teste őselemi (talán levegő) és karnális anyagi összetevőkkel bír. Kérdés itt, hogy ha ez így van, milyen mértékű lehet ez a karnalitás? Mert bár a dzsinneket az amundok és elfek afféle démonikus hatalmaknak tartják, mégsem sorolhatók be a közönséges démonok kategóriájába. Inkább tarthatók olyan őselemi entitásoknak, akik az idők során bizonyos karnális valóságokon is hatalmat nyertek.

A dzsad túlvilágról nagyon jó leírást találtam a Nagy Zöldben, ahol a papmágia taglalása során foglalkozva van a különféle hitek túlvilágképével is.
„A Dzsad Mítoszban hívők haláluk után hosszú útra indulnak, melynek neve Utolsó Sivatagi Út…. …Minél számosabbak a bűnei, annál hosszabb és kínoktól terhesebb az út. Ennek során a lélek vagy megtisztul és nagy sokára elérkezik az Öröklét Oázisába, vagy örökös bolyongásra kárhoztatik a Végtelen Sivatagban – távol az Istenektől, romlott lények prédájaként.”

Sokat gondolkodtam azon, hogy a dzsad Alvilág peremét érintő eme Utolsó Sivatagi Út, vajon mely entitás „felügyelete” alá tartozhat (hasonlóképpen Dartonhoz, Fekete Angyalhoz)? Van e olyan dzsenn – dzsinn hatalmasság, akinek a befolyási zónájába tartozik/tartozott a dzsad lelkek bírálata? Vagy itt mindhárom dzsad isten együttműködik, s a megüdvözült lelkek az Öröklét Oázisának általuk felügyelet birodalmába kerülnek?
De mi lehet a bukott lelkekkel, a Végtelen Sivataggal? Nincs e esetleg egy ott uralmat kiépítő egykori Kahra Dzsombata? Egy a földi arab Iblísz-hez vagy a perzsa Azi Dahakához hasonlatos lázadó entitás, aki fölött mondjuk a karnális valója túlzottan hatalmat nyert? Egy titkokba burkolózó alvilágivá vált dzsinn hatalmasság (aki mondjuk egyben a máridok fejedelme is), akinek még a neve is rettegést szül a dzsadok számára?

Az ünnepekre vonatkozólag a dzsad naptárban található Klivdzsarren 31. (napján) tartják a dzsad világban a Holtak ünnepét. Nem lehet, hogy ez egyfajta megemlékezés a halottaikról és könyörgés az istenekhez, hogy vezéreljék a lelkeket az Utolsó Sivatagi Úton illetve egyben engesztelés a Végtelen Sivatag lényeihez, és /vagy annak urához, hogy nehogy magához szólítsa őket?
Ezek azok a kérdések, melyekre keresem a válaszokat és kérném az eligazítást.

Előre is Köszönöm!

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.01.14. 14:15:25)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Draconarius: nem könnyű beismerni, de a dzsadokban sose mélyedtem el annyira, hogy a kérdéseidre ügydöntő választ adhassak. Boomen és Raon külön-külön és együtt is illetékesebb nálam - ezúton passzolnám is nekik a dolgot; alább maradok az általánosságok szintjén.

Amit már sokszor hallottál: a spirituális utazások állomásai nem konkrét fizikai helyszínek. Az egyes kultúrák hagyományai más-más szavakkal írják le ugyanazt a metafizikai folyamatot: az örökkévaló energiaminták (ti. lelkek) megtérését az örök körforgásba (ti. a szférák tisztán holisztikus anyagába).

Amit jól gondolsz: lázadók mindig voltak/vannak/lesznek. A dzsad mítoszok a kontinentális talapzat porózus rétegeiben felgyűlt naftát Khayyúm fekete véreként emlegetik, és egy bukott dzsombatától, Khayyúm Azi Dahakától származtatják, aki "kevélységében bajra hívta a szférákon túl ragyogó napot, tüzes forgatagként hullott alá az ég magasából, és századévekig lángolt azután is, hogy összezárultak felette a Ravanomara hullámai."
Vigyázat - ezek sem tények, hanem szimbólumok. A nafta fekete, de nem vér, Khayyúm pedig alighanem valódi lázadó volt, de nem szükségképpen valódi dzsombata.   

...és amit nem: a karnális=démoni anyag főszabályként külső síkokon fordul elő. Ilyesmit a dzsennek (akik jó eséllyel egy magasabb energiaszintű belső sík teremtményei) vsz nem tartalmaznak. Honviláguk az őslég és az ősföld sajátos kombinációja lehet, amelynek anyagi szféráját az ynevinél sokkal vékonyabb/lazább szövésű fátyol választja el a köztes síkoktól. A dzsenn hatalombeszéd nem rombolja a valóság szerkezetét, hanem (többnyire gyengéd erőszakkal) használójának akaratához idomítja azt. Rezonancia alapú, akár az ősnépeké, frekvenciatartománya azonban jóval szélesebb: az od-zöngéktől a teremtés felharmóniájáig az egész satralisi spektrumot átfogja. Ennek köszönhetik a dzsennek félisteni hatalmukat, mellyel a dzsadok haláltalanjait is felruházták.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Gáspár András írta:

A dzsenn hatalombeszéd nem rombolja a valóság szerkezetét, hanem (többnyire gyengéd erőszakkal) használójának akaratához idomítja azt. Rezonancia alapú, akár az ősnépeké, frekvenciatartománya azonban jóval szélesebb: az od-zöngéktől a teremtés felharmóniájáig az egész satralisi spektrumot átfogja. Ennek köszönhetik a dzsennek félisteni hatalmukat, mellyel a dzsadok haláltalanjait is felruházták.

@András:Ez a mondat nagyon megfogott, nagyon tetszetős magyarázat smile Az elfek hatalom beszéde is hasonló alapon működik? Csak gondolom még gyengédebben... Mert RR. kráni kórnikájából is valami hasonló jön le nekem,amikor a szabad vadász tör,zúz,gyújt és szinte csak direkt destruktív dolgokat használ, az elf küldött inkább formálja a valóságot(rá támadó messort is elég művészien fekteti ki). Ez a fajta valóság alakítás is csak az illegális ynevi bevándorlók sajátja, vagy ez mehet helyi erőknek is? Mert én speciel erre gondolnék azon esemény kapcsán, hogy a godoniak lámpás fői eljutottak valamihez,amihez nem kellett volna... Vagy ez nagyon legyilkolja az ynevi ember ember szerűségét,hogy kemény munkával,gyakorlással,eljusson oda,hogy bizonyos határok között kivegye egy istenek teremtette világban az istenek kezéből a gyeplőt? Szóval, képes lehet az ember(közelebbről a godoni vérvonal) egyfajta ynev kompatibilis hatalom beszédre?(szerintem amúgy nem big_smile )
válaszodat előre is köszönöm

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@szabber: ha tippelnem kéne, az elfek mintegy szálirányban (ti. a természetes erővonalak mentén) alakítgatják a létezés mintázatát. Ehhez (figyelem: nem kánon, spekuláció) az újnépekénél sokkal áramvonalasabb személyiséglenyomatuk segíti hozzá őket: a végletekig leegyszerűsítve mágikus szupravezetők. smile

A godoni mágiaforgatók - a fizikai testüket telítő holisztikus anyag jóvoltából - a teremtés energiarendszerének szerves részei voltak. A puszta akaratukkal formázták a valóságot, és sokkal maradandóbb nyomokat hagyhattak volna rajta, ha nem irtóznak úgy a saját ösztönösségüktől. Mire kapisgálni kezdték, mi mindent tehettek volna fénykorukban, Ynev (és egész Satralis) szerencséjére már túljutottak rajta. Az éjidőket így is összehozták azért, az energiaháztartásukat stabilizáló félmegoldásokra pedig ráment mindaz, amit a félisteni hatalom az emberségükből meghagyott.

A honalapítás korának gdon mágiaforgatói kimondottan vokálisak voltak, de csak mert a seyrafok tiltották nekik a tagolt beszédet. A későbbi századokban beérték a körönként/iskolánként változó gesztusokkal, amik döntően látványcélokat szolgáltak, és az öltözködéssel meg a hajviselettel együtt alakították őket az ilyen-olyan divatirányzatok.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@ András: Köszönöm választ,de bajt hoztál a fejedre,ahogy megválaszoltál egy kérdést, felvetődött pár másik big_smile Mégpedig hogy az csupán északi dezinformáció,hogy az éjidőket az SRE és az ezután kárelhárításon mókoló kyr népi zenekar hozta össze? Meg egyébként is,erről az éjidő dologról kaphatnék egy gyors összefoglalót,mert az általam ismert forrásokból az jön le,hogy nagyon nagyon sötét volt,mert meg machinálták a szférákat,de hogy ki és miért,arra nem találtam semmit hmm Mert erről az erejüket próbálgató gdon dologról még nem halottam,de így érthető hogy krán miért vágott oda ... big_smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@szabber: hogy éjidők ügyben ki vagy kik a hunyók, arról Yneven sose volt/ma sincs nézetazonosság. A M*2*0 Geo vonatkozó része mindenesetre a gdonok érintettségét valószínűsíti:


...a Pyarron előtti 7. században (...) Godon több hullámban majd' száz magiszter-csoportot indított útnak a külvilágba zónajelek elhelyezése, természetes manaáramok feltérképezése és szféraanyaggal szaturált élőhelyek felkutatása céljából. Az Oneiraī kollégiumok éjt nappallá téve keresték az utóbbi begyűjtésének, szaporításának és megkötésének új módozatait, a Tremendamanta vonulatának egy eldugott fennsíkján pedig tömegek dolgoztak azon a Kaíl Syphōnisnak nevezett konstrukción, mellyel a Patrimónia mágusai közvetlenül szándékoztak a szférákból anyagot kinyerni.
 
Nem tudjuk, milyen érvek szóltak a munkálatok ismételt leállítása, majd folytatása mellett. Nem sejtjük, milyen okból hagyták el építői a frissen elkészült Kaíl Syphōnist, és mi késztette őket visszatérésre szűk fél évszázaddal később. Nincs módunk megbizonyosodni arról, tisztában voltak-e a kockázattal azok, akik a felhasználása mellett döntöttek… sem arról, jelen voltak-e működésének első és utolsó percében, és ha igen, mit éreztek, mikor a Nagyok eleven testének feszülő energiaáram a világ lángoló szívétől a szférák külső burkáig megrázkódtatta a Teremtés művét.

Mire a diszkordia kilencszeres visszhangja lecsapott a Tremendamanta névtelen fennsíkjára, hogy a szerkezetet és alkotóit elsöpörje, az utóbbiak vélhetően felismerték hibájukat … és ha látták még, ahogy a világ homályba borul, talán bánni sem bánták, hogy kimaradnak mindabból, ami utána következik."


Ezután nagyjából félezer éven át kicsit kevesebb napfény jutott a felszínnek - a helytől, az év- és napszaktól meg egy sor egyéb tényezőtől függően mínusz 30-60 százaléknyi. A mágiahasználó magaskultúrák valahogy kihúzták, de nem repestek... az Egy pedig mindent elveszített volna, ha a Kilenc idő előtt felneszel, szóval...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Dzsennek:
Megkockáztatva, hogy szembemegyek a kánonnal, a dzsenneknek elsősorban a mentálsíkon adnék nagy befolyást - ennek hatása az asztrálra "közmondásos" de a dolgok (platóni) ideájának megváltoztatásával kihat az anyagi síkokra is. Ideértve akár a karnális vagy holisztikus anyagokat, netán az őselemeket.

Ez az "idea-dolog" már a nagy ZÖLD esetén is ott volt ( rész-egész fogalma, visszaváltoztatás, stb).

Mivel pedig jobban elképzelem, ahogy Omar Shariff vagy Kabír Bedi összevonja a szemöldökét egy tojásnyi karbunkulus turbándísz alatt, semmint hogy hatalomszavakat kiabáljon (eki-eki vapang), ezért a beszéd csak kísérőjelenség...

Szerintem. : gumicsirke:

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@KLM: nincs ezzel gond, a laza szövésű fátyollal meg a köztes síkokkal én is valami ilyesmire akartam kilyukadni. Mivel mágikusan változatlanul súlyosan alulhangszerelt vagyok, ezekre a részekre mindig is jellemző lesz egyfajta pozitív képlékenység (ti. a hatásköri visszaéléseim pár ál-szakkifejezés cseréjében merülnek ki).

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@KLM: egyetértek,ahogy szerintem az elf és a gdon esetben is hasonló párhuzam lehet... és halkan jegyezném meg,hogy számomra a summariumnak az az  olvasata jön be,hogy a hatalom szó olyasmi, hogy az energiákokat az elő vizsgázók hangszervekkel formálták, nem pedig selyembe bugyolált túl bizsuzott kacsókkal,tekintve hogy olyan nekik nem is vót. De semmiképpen sem azt az D&D szökevény marhaságot,amitől falra mászok,hogy "fekete trutymó mongggya vakvak,kicsi puha ember eeedől"
tévedés joga fenntartva
@András: köszönöm a választ,az amúgy gondolom játszik,hogy ez a nagy villanylekapcsolás több változós függvény volt, Avida ugrálása mellé amolyan utolsó csepp volt a nagy szféra bánya akció... Amúgy,részben a beszélgető topikból áthozva, a gdonok részéről ez ilyen egyik sarokból a másikba menekülés volt,hogy először a kilencek cuccaival mókoltak,aztán pedig az Egynek aspektusát(aspektusait) szerették? Egyre jobban amúgy hm... az emberi lét törékenységét és sebezhetőségét látom bennük,hogy bármennyire is lehetsz okos,attól még ha gyökértelen vagy,bukhatsz nagyot... Tényleg látszik hogy tanár vagy András smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

szabber írta:

De semmiképpen sem azt az D&D szökevény marhaságot,amitől falra mászok,hogy "fekete trutymó mongggya vakvak,kicsi puha ember eeedől"tévedés joga fenntartva

OFF / A Death Knight (Kriptalovag, pld. Lord Soth) tud "Power Word: Kill"-t. Csak a miheztartás végett  tongue

Utoljára KLM szerkesztette (2015.01.19. 22:32:28)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Draconarius írta:

Üdv Mindenkinek!
Mostanában, a Manifesztációs Háború eseményei kapcsán sokat agyalgattam a dzsadok túlvilágképén. A PPL1-ben foglaltak szerint dzsad hitvilágban három nagyobb isten létezik, név szerint Galradzsa, Doldzsah és Dzsah. Ők egykor dzsennek voltak és valamilyen események, tettek folyományaként beavatást, felvételt nyertek a dzsinnek vezető kasztjába, a Kahra Dzsombata nevezetű dzsinn Hatalmasokéba. A dzsadok tömegeinek hite és imája megsokszorozta az amúgy sem lebecsülendő hatalmukat, innen is továbbemelkedtek, immár mint a dzsad hitvilág istenei.
Ez több érdekes kérdést is felvet. Maguk a dzsennek a bennük lévő teratóm tulajdonságoknak köszönhetően képesek od alapú mágia hatalomszavak formájában történő manipulálására. A dzsinnek pedig külső síkbéli lények lévén, bár nem képesek az od használatára, de képesek annak bizonyos mértékig (aktuális Ép-iknek megfelelő mértékig) történő kivédésére (Summ). Ez alapján azt feltételezem, hogy a dzsinn Hatalmasok teste őselemi (talán levegő) és karnális anyagi összetevőkkel bír. Kérdés itt, hogy ha ez így van, milyen mértékű lehet ez a karnalitás? Mert bár a dzsinneket az amundok és elfek afféle démonikus hatalmaknak tartják, mégsem sorolhatók be a közönséges démonok kategóriájába. Inkább tarthatók olyan őselemi entitásoknak, akik az idők során bizonyos karnális valóságokon is hatalmat nyertek.

A dzsad túlvilágról nagyon jó leírást találtam a Nagy Zöldben, ahol a papmágia taglalása során foglalkozva van a különféle hitek túlvilágképével is.
„A Dzsad Mítoszban hívők haláluk után hosszú útra indulnak, melynek neve Utolsó Sivatagi Út…. …Minél számosabbak a bűnei, annál hosszabb és kínoktól terhesebb az út. Ennek során a lélek vagy megtisztul és nagy sokára elérkezik az Öröklét Oázisába, vagy örökös bolyongásra kárhoztatik a Végtelen Sivatagban – távol az Istenektől, romlott lények prédájaként.”

Sokat gondolkodtam azon, hogy a dzsad Alvilág peremét érintő eme Utolsó Sivatagi Út, vajon mely entitás „felügyelete” alá tartozhat (hasonlóképpen Dartonhoz, Fekete Angyalhoz)? Van e olyan dzsenn – dzsinn hatalmasság, akinek a befolyási zónájába tartozik/tartozott a dzsad lelkek bírálata? Vagy itt mindhárom dzsad isten együttműködik, s a megüdvözült lelkek az Öröklét Oázisának általuk felügyelet birodalmába kerülnek?
De mi lehet a bukott lelkekkel, a Végtelen Sivataggal? Nincs e esetleg egy ott uralmat kiépítő egykori Kahra Dzsombata? Egy a földi arab Iblísz-hez vagy a perzsa Azi Dahakához hasonlatos lázadó entitás, aki fölött mondjuk a karnális valója túlzottan hatalmat nyert? Egy titkokba burkolózó alvilágivá vált dzsinn hatalmasság (aki mondjuk egyben a máridok fejedelme is), akinek még a neve is rettegést szül a dzsadok számára?

Az ünnepekre vonatkozólag a dzsad naptárban található Klivdzsarren 31. (napján) tartják a dzsad világban a Holtak ünnepét. Nem lehet, hogy ez egyfajta megemlékezés a halottaikról és könyörgés az istenekhez, hogy vezéreljék a lelkeket az Utolsó Sivatagi Úton illetve egyben engesztelés a Végtelen Sivatag lényeihez, és /vagy annak urához, hogy nehogy magához szólítsa őket?
Ezek azok a kérdések, melyekre keresem a válaszokat és kérném az eligazítást.

Előre is Köszönöm!

Az igazat megvallva részben csatlakoznom kell Andráshoz: átfogó képem nekem sincs a dolgokról, én is csak bizonyos részletekben mélyedtem el - abban, ami kellett a munkámhoz. Kifejezetten rossz megoldásnak tartom azt, amikor valaki rátenyerel egy témára akkor is, ha nincs érdemi kidolgozása, ezért ezt mindig igyekszem elkerülni, és csak addig nyújtózni, amíg szerintem megállhat, amit kitaláltam.

A Manifesztációs háború III. kötetébe én az első kötetes Vérlitánia folytatásával készülök, az ott felvetett dzsad istenek=dzsenn gólemistenek, és dzsad származás= dzsenn kontra amund témakört boncolgatva tovább (nem kis részben a PPL nyomdokain haladva). Direktben egyértelmű választ nem tervezek adni erre a kérdésköre, mert ennek nem itt van az indokolt helye. Sokkal inkább a Hradzs körül lenne az ideális terepe, amivel kapcsolatban Gazsival több elképzelésünk is lenne, de hosszú út vezet odáig, mire azokkal lehet foglalkozni. Ezért jelen állás szerint most még maximum csak elvi alapozás/felvezetés jöhet (mellékszálként, amennyi még nem jelent fókusztévesztést/nem megy a dramaturgia kárára a háttérben).

Ez az alvilági Khara Dzsombata érdekes felvetés, ami voltaképpen az általam kitaláltakkal is jól harmonizálhat: viszont ez a lény semmikképp nem lehetne a máridok fejedelme, ezt maga az amund-dzsenn őskonfliktus lehetetlenné teszi.
A Vérlitánia II-ben én elsősorban a dzsenn oldallal foglalkozok, de a további tervekhez már vannak irányvonalak az amundok kapcsán is. Szerintem a dzsenn-dzsinn dolgok összekapcsolása és megmagyarázása logikus lépés (lényegében erre épül a novellám is), és az amund-márid kapcsolatra is vannak előremutató elképzeléseink, de ezen még pont kardozunk egymás között.
Munkaverziókról nem szívesen szellőztetek többet, ha nem gond. wink

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

András, Raon: Nagyon köszönöm a válaszotokat!

Khayyúm kapcsán eszembe ötlött a Summarium Krán-t taglaló fejezetének egy érdekes gondolta. Sajna nincs előttem a szöveg ezért nem tudom szó szerint idézni. Arról van szó, hogy a vonatkozó fejezet írója szerint bizonyos tudósok arra a következtetésre jutottak a dzsennek kapcsán, hogy valaha az óidőkben ez a tökéletesnek tűnő nép valamilyen megfontolásból és módon, de szövetségre lépett Ranagollal. Ezt a tételt azzal magyarázzák, hogy mind a dzsennek lelki beállítódását, mind pedig a Kosfejű tanait egyaránt jellemzi az érzelmektől mentes kristálytiszta logika. A szöveg kitér arra, hogy a dzsennek végső soron is, de elutasították Ranagolt. De mi van, ha Ranagol nem vette jó néven mindezt?
Talán ebben a történetben találhatnánk meg a lázadó Khayyúm és talán a sötétség útját követő Khayama-szekta gyökerét is?
Kiindulva a Summ. vonatkozó tételéből, feltehetjük a kérdést.

...Nem lehet, hogy Khayyum egy a dzsinnek közé „beszivárgó” vagy szimplán „csak” megrontott dzsenn-dzsinn nagyúr volt, aki egykoron közéjük tartozott ugyan, de valami titokzatos oknál fogva ellenük fordult és ettől fogva a dzsinnek világára támadó mitikus entitásként szerepel az ó-dzsenn históriákban? Aki tettének impulzusait a Kosfejűtől, vagy annak holdudvarába tartozó potentátoktól (ősaquirok, Tizenhármak stb.) kapta, még az amund-dzsenn háborúság idején? Ezzel persze nem biztos, hogy tisztában volt. Terve alapján romlásba dőlt volna a dzsinnek ragyogó és napfényes világa, ami maga után vonta volna a satralisi dzsennek bukását is, mivel akkoriban a dzsennek állandó kapukat tartottak fent a dzsinnek világára. Khayyum terve nem valósult meg, a hat Khara Dzsombatának végső soron nagyjából sikerült lezárnia a világukra nyíló satralisi kapukat (ezután már csak kaputárgyak útján lehetséges az idézés, utazás), véglegesen kívülrekesztve rajtuk Khayyumot. Hogy a vereségének élét elvegye és a bosszúját is kitölthesse a dzsennek népén, másodjára az Ibarát éltető Napot (ami itt az élet szimbóluma) akarata kioltani, hogy annak hiánya sorvassza el a dzsennek bonyolult civilizációját. Vélhetően az Ibarát létrehozó mágikus erőket manipulálta volna meg, hogy maga a sivatag forduljon a halandók ellen. Vö. mindezt a földi példával élve a napot elsötétítő homok és porviharokkal, melyek itt örökké tartottak volna, sötét és fagyos pokollá silányítva a dzsadok dzsennek uralta napfényes világát. Bukása rettenetes volt, akárcsak a tett, amelyre vállalkozott. Ma is létezik, mélyen az alsó sötétségben és vár, hogy újra eljöjjön az ideje. Rabságának helye részben a metafizikai értelembe vett Végtelen Sivatag, mint afféle satralisi Tartarosz. Kelet-Ibarában a Ravanomara felől támadó, egyszer jeges, egyszer tüzes leheletű számumot, mely időről időre végigseper a sivatagon a dzsadok Khayyúmhoz kötik ma is. Véletlen lenne?...
Hogy tetszik?
smile

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.01.20. 08:32:47)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Sziasztok!

Draconarius írta:
A szöveg kitér arra, hogy a dzsennek végső soron is, de elutasították Ranagolt. De mi van, ha Ranagol nem vette jó néven mindezt?

Draconarius;
ha jól emlékszem, a Homoki Históriában említett entitás végül rútul rászedte a dzsenneket - és ez vezetett a kapcsolat végéhez. Ez azért lehet érdekes a gondolatmenetedhez, mert így Ranagolnak (ha ugyan ő volt az a tilalmas hatalmasság) igazán nem volt mit rossz néven vennie. Hiszen - én úgy vélem - az ő tanaival is összeegyeztethetetlen az árulás jámbor tudomásul vétele. ("Ó, nem történt semmi, megesik az ilyen; mi a következő közös projekt?")

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2015.01.20. 08:50:43)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@bűvdudás: Igen, ez a summis feltételezett ranagoli kapcsolat az elméletem gyenge pontja, amivel megpróbáltam valamiféle motivációt adni Khayyúmnak. Sajna én is csak tapogatózok. Közel sem tökéletes, de arra mindenképpen jó lehet, hogy másokban is beindítsa az agyalást.  smile
Más lenne a helyzet, ha lennének konkrétumok a dzsennek és dzsinnek közötti kapcsolat gyökerével kapcsolatban, vagy a dzsennek szülővilágán történt eseményekkel kapcsolatosan, amelyek elvezettek az ynevi megjelenésükhöz. Mert azt is el tudnám képzelni, hogy Khayyúm (az amundok mellett) okozhatta a dzsennek világuk elhagyását is elindító kataklizmát. Ez viszont már teljesen spekulatív ötlet a részemről. Ezért gondoltam a Summ. alapján a vélelmezett ranagoli kapcsolatra. Ami persze nem biztos, hogy túl jó ötlet, de... smile

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.01.20. 09:55:11)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak és Halhatatlanok,

engedjétek meg, hogy becses figyelmetekbe ajánljuk a legújabb verzióját az alkalmazásnak! Ez már a 0.19-es verziószámot viseli.

Fontos tudni a 0.19-es verzióról, hogy a csata még nem indítható el, az UI kialakítása folyamatban van hozzá, de már most sok mindent ki lehet próbálni.

Továbbá a régi karakterek már nem használhatók, tehát mindenképpen hozzatok létre újat (ha letöltöttétek a korábbi verziót)

A karakter törlése opció is hamarosan bekerül.

A külsőségekkel ne nagyon foglalkozzatok, a felhasználói felület tisztán gyári, az majd most következik hamarosan.

A történeten szintén nem változtattunk, most a harcrendszer tesztelése lesz az elsődleges. Amint az működik, megkapja a kicsike a 0.2-es verziószámot.

http://bit.ly/magus_v019

Ha bármilyen kérdés felmerül, írjatok nekünk! blackbardstudio@gmail.com

Utoljára BBS szerkesztette (2015.01.20. 10:32:58)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Raon: A bukott Dzsombata egyben a máridok fejedelme is dolgot meg törlöm. Erőltetett lenne, az írásod fényében meg tarthatatlan is és nem passzolna Khayyúm András által írt mítoszához sem.  smile

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Bűvdudás rávilágított Khayyúm kapcsán, arra, hogy az általam indításként felvázolt ranagoli vonal ez esetben bizonytalan és véleményes és hát bizony ebben a formában lehet kuka is. Már ami az indítékokat illeti. Viszont kellene találni egy motivációt, ami a bukott dzsinnt mozgathatta. A motivációja lehetett akár lázadás a fennálló dzsinn vonulattal, és/vagy éppen az amund háborúban sok áldozattal járó dzsenn együttműködéssel szemben is? Hogy célt érjen, meg kellett hódítania azt, ami az utóbbiak világában kulcsszerepet játszott, ami miatt a dzsennek uralta sivatagok forró és száraz klímájú élőhelyek Yneven. Így lett volna a fénylő és forró Ibarából, sötét és fagyos pusztaság vagy éppen a hőtől csonttá aszott talajú, sóvirágos kopár föld. . Amolyan alvilági tükörkép, pont mint ahogy egyes dzsad mesék a Végtelen Sivatagot ábrázolják.
Az más kérdés, hogy a Nap nemcsak a sivatagokban élők számára fontos. Ezért a szférákon túl ragyogó Nap elleni támadása vonatkoztatható voltaképpen a Nagyok művével szembeni ellenszegülésre is. Más kérdés, hogy mi lett volna, ha a Nap elleni akciója sikerül? Valószínűleg nemcsak a dzsad-dzsenn világ szívott volna rá.

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.01.20. 15:00:19)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Kapcsolódva Khayyúm témájához. Amennyiben jól tudom, a dzsennek nem tisztelnek és nem fogadnak el maguk fölött egyetlen istent sem, abban az értelemben, ahogy azt mondjuk az embernépek, vagy éppen a kyrek teszik a maguk isteneivel. A dzsad panteon tagjait tisztelik ugyan, de ez a tisztelet egyáltalán nem szolgai megalázkodást, feltétlen hódolatot jelent, nem fordulnak hozzájuk imával, nem áldoznak nekik stb. Arra lennék kíváncsi, hogy a dzsennek lelke a haláluk után hova kerül? Ez különösen annak a tükrében érdekes, ha összevetjük azzal, hogy az esetek túlnyomó többségében, például az embernépek lelke a haláluk után, az általuk hódolattal illetett isteni panteon adott tagjának felügyelete alá (pl. Darton), vagy magához az istenséghez kerül (pl. Domvik), hogy aztán megtisztulva emelkedhessen tovább, vagy születhessen újra. Mivel a dzsennek ebben az emberi vagy akár amund értelemben nem istenhívők, az ő lelkük hova kerül halálukat követően? Mi vagy ki akadályozza meg azt, hogy a dzsenn lelkek kiragadtassanak az Örök Körforgásból, hisz az erre hivatott istenségek számukra csak technikai értelemben léteznek? Egyes álláspont szerint a dzsennek lelke a haláluk után a dzsinnek lakta külső síkra, az Örök Tavasz Honába kerülne. Ha ez így is van, mi van azokkal a dzsenn lelkekkel, akik erre valami oknál fogva (mellékes most, hogy miért) nem méltók?  Itt jöhetne a képbe a Dzsad Mítosz által is említett Végtelen Sivatag, ahol az ott honos romlott lények között a kárhozott dzsenn lelkek is ott lennének? Számomra itt valamiféle párhuzam érződik a dzsennek és az ó-ryeki shaddok lelkének a halála utáni helyzetével (vö. Feledés Homálya). Meglehet erőltetett a hasonlóság és csak az én olvasatomban látszódik így. Ezért kérném a felvilágosítást a témában!

Előre is Köszönöm!

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.01.22. 10:03:24)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Draconarius: miből gondolod, hogy az emberekkel vagy bármely más fajjal az történik a haláluk után, amit elképzelnek? Ha a dzsennek azt kezdenék hinni, hogy haláluk után a lelkük a Legfőbb Istenné válik, akkor az történne, ha meg azt, hogy egy kis kupac pálinka formájában születnek újjá, akkor az?

Szóval szerintem kezeljük külön a saját elképzeléseiket és az isteneik döntését wink

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Sinclair93: Egyfelől igazad vagyon, mert sokminden csak nézőpont kérdése.  smile
Szerintem azonban itt a sarkalatos kérdés az, hogy a dzsennek hisznek e olyan módon az istenekben, mint az emberek, illetve, hogy hisznek e egy náluknál kategóriákkal magasabb rendű (mondjuk így), Tudat feljebbvalóságában. A dzsennek az elme, a mentalizmus népe. Az istenhit pedig számomra egyértelműen asztrális kötődést jelent, ami ellen a dzsennek mondjuk így, be vannak oltva. Azaz, ha vannak is dzsenn istenek, azok csak technikai értelemben számítanak annak, s ez így van akkor ezeknek a „dzsenn isteneknek” van e egyáltalán arra ráhatásuk, hogy a halott dzsenn lelkét elnavigálják az Örök Körforgásban?  Példával élve, én úgy képzelem el, hogy egy dzsenn úgy viszonyul a „dzsenn istenekhez”, mint egy dzsad a dzsombatákhoz. Tiszteli őket, még félhet is tőlük, de semmiképpen nem imádkozik hozzájuk. Ergo azok nem számítanak isteneknek a szemében, nem úgy mint mondjuk Krad a pyarroniak számára.

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

üdv!

@Draconarius

Egy kis kiegészítés a gondolatmenetedhez: Ynev népei nem úgy hisznek az isteneikben, mint mondjuk én. Egész egyszerűen tudják, hogy vannak... Főképp a dzsennek tudják, ha valóban ők alkották őket. A dzsenn nemzetségfő - isten viszonyt én úgy képzelem el, ahogy a római papok bizniszeltek a saját, sőt az ellenség isteneivel is.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Sinclair93 írta:

@Draconarius: miből gondolod, hogy az emberekkel vagy bármely más fajjal az történik a haláluk után, amit elképzelnek?

Olvastad mondjuk a Bárd és a Démonok c. novellát?

Esetleg a Sötét Zarándokot?

De még a Renegátban is szó volt a reinkarnációról, annyiban, hogy a Shien-Gorr "tanítványai" hosszú időre kiesnek belőle.

Ja, Korona és Kehely?

Szóval a "szolgáltató" (copyright by GA) istenek hívei számára ez valóság és "napi" gyakorlat.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Yneven ezek a dolgok szürkezónát jelentenek, nincs rájuk komplex tervezet, de a részinformációkból szerintem sok következtetést le lehet vonni.
Az újjászületés, és az istenek újjászületésre gyakorolt hatásának tényszerűségét már említettétek.

Tudomásom szerint nem véletlen, hogy nem készült tervezet a földi karmikus dolgok mintájára: Ynev megalkotói fontosnak tartották elkerülni az efféle "eleve elrendelés" jelleget. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne valamilyen rendszer ebben (én ezt, pláne a Nagyok dolgainak tükrében nem tartanám logikusnak), csak ez jelen ismereteink szerint nincs meg. De Yneven voltak már páran, akik egész komoly eredményeket mutattak fel ezen a téren is. Ott vannak például az ötödkori kyr Hatalmasok, akik az irányított újjászületésekkel több életen keresztül leszülethettek ugyanabba a kyr családba, hogy a 8-10 kyröltőnyi calyrképzés hatékonyan megvalósulhasson. Szerintem az ő esetükből sok mindent le lehet szűrni, ami nem feltétlenül lesz általános érvényű, de már magában is megállhat.

Fontos tényező ebben a történetben, hogy a Hatalmasok ezt csak az ötödkorban tudták gond nélkül megtenni, a kyr panteon hathatós támogatása mellett. Amikor a kyr panteon összeomlott, és már nem volt meg ez a háttér, akkor már a Hatalmasoknak is másféle módozatokat kellett keresniük (lásd hatodkori minőségdegradáció, illetve később Boomen Számoknak ideje című írásban az egyértelműen boszorkánymesteri praktikákra hajazó trükk). Szerintem az sem véletlen, hogy ezeket a majdnemhalhatatlanokat a hetedkorban már Boszorkányurakként ismeri a nagyvilág.

Én arra tippelnék, hogy az újjászületésnek van egy természetes módja. Mármint annyira természetes, amennyire ezt a Nagyok teremtette világban annak lehetne nevezni. Azon sem lennék meglepődve, ha valahol ez is a Nagyok akaratával egybeesően működne.
Erre a rendszerre települt rá a későbbi istenek befolyása. Az eddig leírtakból az valószínű, hogy ha egy isten/hitvilág befolyást tud szerezni egy lélek fölött, akkor ezzel a halála után is rendelkezik felette, és szépen el tudja terelgetni a maga mikrovilágába (és az most mindegy, hogy ez nem tényleges sík/mikrovilág, csak a lelkek élik ezt így meg). Ennek számos irodalmi képe van: Shandin, Lindigass, stb.
Ez szerintem persze nem szakrális szeretetszolgálat: ez a tevékenység az adott istennek valahol biztos megéri (pláne, ha az élősdi istenek természetének elméletét vesszük alapul). Sőt, az egyes istenekhez tartozó ítélkezés/menny-pokol jutalom-büntetés verziók valószínűleg az adott lélek feletti későbbi befolyás lehetőségét segítik.
Persze ezzel a befolyással szívni is lehet, ha ez az isteni útjelző ott van az adott lelkeken, és mondjuk az istenekkel történik valami. Lásd crantai lelkek a Korona és kehelyben, akik az eltűnt isteneik híján Yneven rekedtek. Ez arra utal, hogy ha egy isten befolyást szerzett egy adott lelken, akkor az olyasféle szakrális azonosítót hozhat létre, amellyel csak bizonyos kapukon az adott isten szolgálóinak segítségével lehet továbblépni.

Ez az egész viszont nem jelenti azt, hogy aki nem választ isteneket, annak a lelke bárhol is megrekedne - csak valószínűleg másféle utakat járhat be. És azt se felejtsük, hogy ennek az egésznek a lényege (a lélekfejlődés lényege) az újjászületésen való felemelkedés, amikor valaki elég erőt gyűjt ahhoz, hogy kilépjen a halandó létből és elindul az isteni létezés irányába.
Amikor kitaláltam a Pusztítós cikkemben az egyes lépcsőket (a normál módon a Halál Kilenc, a magányos rambó módon a Halál Huszonegy Tartományáról), nem titkoltam komplex rendszerben gondolkodtam, amelyből a Pusztítók ennyit és így ismernek ugyan, de ez igaz lehet bármilyen beavatottra is (és ez a tudásanyag is a kyr Hatalmasok ismeretein alapul).

És természetesen erre is áll, hogy András majd kijavít, ha valami mellément.