Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Köszönöm a választ. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Kedves András! smile

Ha #1407 felvetésem és kérdésem triviális, akkor szíves elnézésedet kérem! smile

Maradok tisztelettel olvasód smile

Utoljára Danren con Erwion szerkesztette (2014.03.03. 10:46:26)

"A tudatlanság gyorsabban öl, mint a tűzgolyó."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Danren con Erwion: bocs, gondoltam, valaki majd csak kisegít, de ilyenkor mindenkinek máshol van dolga. Szóval lehet úgy is nézni, ahogy te nézed; nyilván mindenki megy valamerre, és az akár útnak is nevezhető... de ez annyira általános, hogy szó szerint mindenre és mindenkire igaz, ezért semmit és senkit nem jellemez igazán.

Mindezt azért nem írtam le azonnal, mert bárhogy igyekszem, a végén mindig tockosnak jön át a kiigazítás... pedig nem bűn ám, ha valakinek valami nincs meg. A felvetésed nem triviális volt, inkább a kör négyszögesítése - földi analógia egy nagyon nem földi isten-ember viszonylatra. Hogy csak egy pólust látsz, arra utal, hogy nem követted figyelemmel az eszmecserét, vagy ha igen, forrásismeret híján nem tudtad megfelelően értelmezni.

Tükörálarccal hosszan taglaltuk, hogy van egy természetes úton létrejött világ, egy azt átformáló Teremtés, és minimum két isteni pólus... meg egy dezintegrációs sokk, amit (vélhetően) az egyik széthullása okozott. Jelenleg a visszarendeződés fázisában járunk. Az ynevi haláltalanok és az általuk patronált kultúrák nem valamiféle általános kiteljesedés, hanem nagyon is konkrét integráció - a Kilencek avatárjai a megértés, az Egy szilánkjai az összevegyülés - felé törekszenek. A tudatosság csak az előbbiekre jellemző; a szilánkok jobbára azt sem sejtik, hogy szilánkok, akik épp segítő/terelő/ösztönző tevékenységet folytatnak. Ez értelemszerűen nem kedvez a folyamat ábrázolásának, amit tovább bonyolít az aspektusok egyedi szemlélete és eszköztára.

Az irodalom a leginkább tudatos istenekkel foglalkozik, mert olvasói szempontból ők a legérdekesebbek: Ranagollal, Domvikkal, Dartonnal, Tharral, Sogronnal, Morgenával, Amhe-Ramunnal és Orwellával. (Útról csak az utóbbinál esik szó - ott mindjárt kettőről is, de egyik sem kimondottan az, amire te gondolsz.) Akadnak istenek, akik nem passzolnak igazán a visszarendeződéses elképzeléshez: a letűnt korok némelyik (Igere, Weila) és a szigetkultúrák összes haláltalanja (Ranil, Kaoraku) ilyen. Nekik hol van saját ágendájuk (tervük) az ember számára, hol nincs. Az előbbiek részévé válnak valamilyen történetvonalnak... a kevéssé gondolatébresztő figurák pedig egyelőre maradnak azok, amiknek a M* leírta őket: működőképes játékelemek.

Én a helyedben a Geoframia fül teremtéstörténeténél kezdeném az istenekből való felzárkózást, további olvasmányokat pedig - remélhetőleg - ajánlanak majd a többiek. Nem azért, mert nekem derogál, hanem mert nem vagyok a legideálisabb személy annak eldöntésére, hol érdemes nekifutni. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Gáspár András írta:

@Danren con Erwion: bocs, gondoltam, valaki majd csak kisegít, de ilyenkor mindenkinek máshol van dolga. Szóval lehet úgy is nézni, ahogy te nézed; nyilván mindenki megy valamerre, és az akár útnak is nevezhető... de ez annyira általános, hogy szó szerint mindenre és mindenkire igaz, ezért semmit és senkit nem jellemez igazán.

Mindezt azért nem írtam le azonnal, mert bárhogy igyekszem, a végén mindig tockosnak jön át a kiigazítás... pedig nem bűn ám, ha valakinek valami nincs meg. A felvetésed nem triviális volt, inkább a kör négyszögesítése - földi analógia egy nagyon nem földi isten-ember viszonylatra. Hogy csak egy pólust látsz, arra utal, hogy nem követted figyelemmel az eszmecserét, vagy ha igen, forrásismeret híján nem tudtad megfelelően értelmezni.

Tükörálarccal hosszan taglaltuk, hogy van egy természetes úton létrejött világ, egy azt átformáló Teremtés, és minimum két isteni pólus... meg egy dezintegrációs sokk, amit (vélhetően) az egyik széthullása okozott. Jelenleg a visszarendeződés fázisában járunk. Az ynevi haláltalanok és az általuk patronált kultúrák nem valamiféle általános kiteljesedés, hanem nagyon is konkrét integráció - a Kilencek avatárjai a megértés, az Egy szilánkjai az összevegyülés - felé törekszenek. A tudatosság csak az előbbiekre jellemző; a szilánkok jobbára azt sem sejtik, hogy szilánkok, akik épp segítő/terelő/ösztönző tevékenységet folytatnak. Ez értelemszerűen nem kedvez a folyamat ábrázolásának, amit tovább bonyolít az aspektusok egyedi szemlélete és eszköztára.

Az irodalom a leginkább tudatos istenekkel foglalkozik, mert olvasói szempontból ők a legérdekesebbek: Ranagollal, Domvikkal, Dartonnal, Tharral, Sogronnal, Morgenával, Amhe-Ramunnal és Orwellával. (Útról csak az utóbbinál esik szó - ott mindjárt kettőről is, de egyik sem kimondottan az, amire te gondolsz.) Akadnak istenek, akik nem passzolnak igazán a visszarendeződéses elképzeléshez: a letűnt korok némelyik (Igere, Weila) és a szigetkultúrák összes haláltalanja (Ranil, Kaoraku) ilyen. Nekik hol van saját ágendájuk (tervük) az ember számára, hol nincs. Az előbbiek részévé válnak valamilyen történetvonalnak... a kevéssé gondolatébresztő figurák pedig egyelőre maradnak azok, amiknek a M* leírta őket: működőképes játékelemek.

Én a helyedben a Geoframia fül teremtéstörténeténél kezdeném az istenekből való felzárkózást, további olvasmányokat pedig - remélhetőleg - ajánlanak majd a többiek. Nem azért, mert nekem derogál, hanem mert nem vagyok a legideálisabb személy annak eldöntésére, hol érdemes nekifutni. smile

Kedves András!

Nem érzem tockosnak, inkább hálás vagyok, hogy szélesebb látókört biztosítottál számomra! smile
Ezer bocsánat, nem szeretném kihagyni, hogy ez ugyan úgy vonatkozik a többi Ynev világ Alkotójára is! smile
Anno '93-ban játékos/olvasó voltam (mi is ösztönözhetné jobban a fantáziáját az embernek, ha nem a jó regények és novellák). Majd mikor már kellő "bátorságot" és kvázi tapasztalatot éreztem magamban, úgy éreztem, ideje mesélni is Yneven. A világ akkori összefüggéseit, még nem láttam. De hála ennek a Fórumnak, milliószor többet kaptam, mint remélhettem volna. S lássuk be, ennek köszönhetően (túl a 40-en), gazdagabb és összefüggőbben mesélhetek. Köszönet Nektek érte, és munkásságotokért! smile

"A tudatlanság gyorsabban öl, mint a tűzgolyó."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Danren con Erwion: igazság szerint ezek az összefüggések - ha léteztek egyáltalán - elég formátlanok voltak a nagy zöld idejében, és csak az ezredforduló után váltak prezentálhatóvá. Az utolsó nagy egyeztetés zajlott itt a fórumón két héttel ezelőtt - a felek oda lyukadtak ki, hogy továbbra is van közös eszmei alap, amin Ynev elműködhet. Hogy az 1994 óta hiányzó dolgok pótlásában - főként az elmúlt két évben - mennyit léptünk előre, kiadványok/művek híján elég nehezen mérhető le, elismerem... de hát a mi nemzedékünk kicsit felnőtt időközben, az utánunk jövő kettőnek pedig már kisebb gondja is nagyobb a légvárépítésnél.

Az óvatosságom eszerint indokolt volt; örülök, hogy ez egyszer sikerült túllépnem az árnyékomon. Tisztában vagyok vele, hogy az új fejlemények egy részét komoly kihívás a nagy zöld világképébe beilleszteni. A mai Ynev sokkal gazdagabb és ellentmondásosabb is a húsz évcel ezelőttinál, de akik ennyi idő után még mindig reszelnek rajta, ügyelnek rá, hogy a szelleme megmaradjon... és ők tartoznak hálával neked/nektek azért, hogy azt az EUSE (Ezredforduló Utáni Sajnálatos Események) dacára még mindig őrzitek.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@mindenki: hogy mennyire haladunk jó irányba, azt az erv eredetmítosz alábbi részlete alapján ki-ki megítélheti.


A VILÁG HÉT PILLÉRE

Abban az időben, mikor az éjszaka még dekádnyi* hosszú volt, a nappali ég színe pedig olyan, akár a nyersvasé**, az irlavok népéből csak ketten éltek az Örökkévaló Rengetegben: egy Avenar*** nevű férfi és egy Anamín nevű nő.
Együtt vándoroltak a Handaríl mentén és a nagy tavak vidékén, ahol a Voltak tengerébe torkolló Öt Kígyó**** ered.  Otthonuk előbb irhasátor, majd rönkház volt; együtt vadásztak és együtt szították a tüzet, melynek hevénél Roncar a fémekhez beszélt.  Nem csak a mélységek hevének titkát ismerte, hanem a magasság hideg tűzéét is, ami az ősök  fegyverzetét a holdak hatalmával ruházta fel. Tudása nagy megbecsülést szerzett neki a Rengeteg lakói közt: írlavonírnak, azaz bűvkovácsnak mondták, és hozzá hordtak minden ércet, amit a feltört földből kiforduló holtaknál vagy a tanúhegyek barlangjaiban leltek, hogy ekevasat vagy pengét készítsen belőlük.
Anamín csodálta alkotásait, becsülte kitartását, és mikor elérkezettnek látta az időt, hogy erejét is megismerje, így beszélt hozzá:
- Voltam az árnyékod, vagyok s leszek a részed. Ideje megalkotnunk a szabályokat, hogy utódaink aszerint élhessenek.
- Én állok a tűznél – mondta Avenar. – Az első szó joga az enyém. Te, ki magad vagy az élet, az utolsót örökjogon birtoklod úgyis; ezen nem változtathatunk.
Anamín rábólintott: – Igaz.
– A nő dolga táplálni a tüzet – folytatta Avenar. –  Ami egyszer könnyű lesz, másszor nehéz, mint nyers irhába vadak velejét dörzsölni és addig kaparni, míg fel nem puhul. De sosem hagyhat fel vele, mert tűz nélkül nincs fém, nincs varázs... és nincs otthon sem.
– Kié a tűz? – firtatta Anamín. – És kié az otthon, ha lángja végképp kialszik?
– A tűz maga választja gazdáját – felelte a bűvkovács. – Engem szolgál vagy elemészt, de urának el nem ismer; úrnője az, akit bárhová követ.
Anamínnak tetszett a válasz.
- Utódaink számosak lesznek és bölcsek, mint az ősök. Bűvhatalmuk előtt fejet hajt majd a világ.
– Minél nagyobb a nemzetség, annál számosabbak az ellenségei – emlékeztette Avenar. – Az ősök olyan vizekből oltották szomjukat, amik más földjén eredtek, és nagy árat fizettek azért, hogy forrásait örökkévalónak hitték. A záporok elmúlnak, a források elapadnak, a folyók új medret vágnak. Hogy utódaink boldogulhassanak, mindenek felett erősnek és kitartónak kell lenniük.
- És szépnek – tódított Anamín. – Hisz nem számosabbak-e a szépek barátai azokénál, akiknek útjából yrch és tongár is kitér?
- Te mondd meg. – A bűvkovács asszonya szemébe nézett, s látta, hogy megint sikerült a kedvére tennie. - A harcosnak azzal kell boldogulnia, amit az istenektől kapott.
- Ha megvan a magához való esze.
Így folytatták mindaddig, míg mindenben meg nem állapodtak: utódaik szálasak lesznek mint a doarfenyő, és erősek, mint a feketetölgy; a nők megkapják jussukat az ősök szépségéből, de a rátartiságot, mi vele jár, hajuk fonataival erősen megkötik; az utóbbi az ordas irhájánál sötétebb és a dám gereznájánál világosabb rendesen nem lehet, szemből pedig megkapják az őzét és a farkasét is, hogy egymás látására közönyösek sose maradjanak.
Anamín ezután vadászni indult – az irlavok asszonyai tőle származtatják a jogot, hogy fegyvert viseljenek, vért ontsanak és hadba szálljanak – Avenar pedig acélt és lunírt olvasztott ama hét pillérhez, amiken Erevín népének szokásai és törvényei mindmáig nyugszanak. Ezek pedig:

Caiúm, avagy életrevalóság
harcban győztes légy, sikerben mértékletes, véreidét pedig ünnepeld vagy megbocsásd – épp elég számos az ellen nélkülük is   
Annaín, avagy hűség
viszonozd illőn azok bizodalmát, kik hátukat a tiédnek vetik; a jó harchoz legalább két szempár s penge kell
Roncarín, avagy vitézség
szükséges, de nem elégséges feltétele emlékezeted megmaradásának; ahhoz, hogy már életedben elfeledjenek  elég a hiánya is
Mirram, avagy békesség
becsüld ritka kincsként, óvd erőd szerint, s tenmagadban őrizd, ha világban fenn nem tarthatod
Atlam, avagy közösség
szíve s lelke mindannak, ami voltál, vagy s még lehetsz. Akik híven szolgálják s holtukig védelmezik, emlékezetében örökkévalók
Kvidam, avagy becsület
őseidtől kaptad, hogy nevednek éke, szívednek örökkön égő tüze legyen. Míg élsz, csak a tiéd, de tisztán kell utódaidra szállnia; hamisság és kétely be nem szennyezheti
Serram, avagy kötelesség
nem kell a világ összes terhét vállon elcipelned – elég célhoz érned azzal, amit a sors belőle neked juttatott


* Az éjidőkben Északfölde természeti népei „esőjöttétől esőmúltáig”, tizenkét-tizenöt évig tartó évszakciklusokban mérték az időt.   
** Az éjidőkben a látható fénynek csak bizonyos (tág határok köz változó) hányada tudott a szférákon áthatolni   
*** Más átriratokban Ívnar vagy Evnar; minden valószínűség szerint az ősi irlav evna (fehérparázs, heves izzás) értelmű kifejezéséből ered.
**** Anublien és a Lorn-ágak

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

A PPL II. Antiss fejezetén kívül van még egyéb információ az antissról és az antissjárásról?
Elsősorban az érdekelne, vannak-e állandó régiói, és hogy Noir-on és Morgenán (és töredékein, mint pl Berkano, Malvaise) kívül bír-e komolyabb befolyással az antisson valamiféle hatalom...

(Jól gondolom, hogy ez a két isten is csak afféle későbbi "jövevény" a síkon, ahol erős hatalmi bázist, befolyási övezetet alakítottak ki az évezdedek folyamán, ugyanakkor egyikük sem mondható a sík kizárólagos urának?
Esetleg van valamiféle (publikus smile ) irodalmi vagy világalkotási koncepció arra; hogy Noir hatalomvesztése, Morgena fokozatos erősödése mellett, létezhetnek-e olyan antisshatalmak, akik ezt az erőeltolódást kihasználják?)

Utoljára Paradoxológus szerkesztette (2014.03.04. 20:55:40)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Üdv (újra) mindenkinek!

Öröm olvasni az itt formálódó Summarium II.-őt, azonban pár gondolat szöget ütött a fejembe, és most megkísérlem kihúzni azokat a billentyűzet segítségével. Remélem nem lövök le spoilert, ha bármi gond lenne a hozzászólással, kérem a moderátort, törölje!

Többször is volt szó a gdonok kísérletezésére a teratóm síkkal, és mintha régen valahol azt olvastam volna Andrástól, hogy, ki is ruccantak ide, máguspróbák céljából.  Valamint, hogy az erioni Kapuk Terének a mágusai egyenes „leszármazottai” a gdon mágusoknak. Tehát az ETK-ban is olvasható „káosszal való kacérkodás” azt jelentené, hogy még nem adták fel a céljaikat, és titkon továbbra is kísérleteznek a teratóm síkra nyitott kapukkal?

Hamár teratómia, eszembe jutottak  a Lobogók Hajnalából a zha’tan-ok, akiknek az irreálmágiát köszönheti a világ, a vonatkozó novellák szerint. Elképzelhető, hogy ők is valami hasonló típusú mágiát  használtak? A novellákban az áll, hogy saját valóságukat próbálják rákényszeríteni Ynevre, és épp emiatt a Fókuszok a leghatékonyabbak ellenük.

Régi kedvenceim a gnómok, és mostanság több ellentmondást véltem felfedezni körülöttük. Az egyik a Hőseposz/Százháborúban megjelenő említések, miszerint a gnómok hajdan az aquirok szolgái voltak, és mágiájuk is közös tőről fakad. Ugyanakkor a saját mítoszuk szerint ők a teremtő ujjai lennének. Ezt könnyen feloldhatónak vélem azzal, hogy a gnómok is a dezintegráció szülöttei, így kb. aquirok is lehetnének, azonban az ő Atyjuk merőben máshogy állt a világhoz, és életét adta gyermekeiért. Tehát egy Bul-Ruurig szerű figurát képzelek el, csak éppen ő (nevezhetjük Berzebaalnak akár)a Vak Korcs, a Leviatán és a többiek testvére, és csak addig létezett, míg megmentette gyermekeit az Egy széthullásának következményeitől, (ez itt kissé furcsa, hisz ő maga is ennek köszönheti létét, de valami olyanra gondoltam, hogy a széthulláskor jött létre, szinte azonnal megteremtette népét, majd ahogy a „vihar” erősödött, és a Kilencek is nekiláttak rendet rakni, feláldozta magát/szétoszlott gyermekeiben. Nem feltétlenül kell ugyanakkor az Egy korai szilánkjának lennie, lehet valami túlélője is az Úmaddarnak, szerintem nem változtat semmin.)  Majd az ezt követő káoszban az aquirok szépen elkapták a gnómokat, és a rabszolgáikká tették őket. Így hát tényleg aquiroknak is tekinthetők a másodkori elfek szemével, ugyanakkor teremtőjük áldozata megadta nekik azt a pluszt, ami később segített nekik lerázni a rabigát, és elrejtőzni egykorvolt uraik elől…
  Ide kapcsolódik az a pár gondolat, ami felmerült bennem, mikor a lunírokról volt szó, és azok gyártási módszereiről. Szerintem egyáltalán nem gáz, hogy más népek, más fajok különféleképp állítják elő a lunírt. A kyrek tették ezt az András által leírtak szerint, drágakövek segítségével, a crantaiak meg úgy ahogy azt Trofg-ból kiszedték. Ő nyílván nem a lehatásosabb módot árulta el, de valamit muszáj volt mondania. Csakhogy ez a módszer körülményes, és a végeredmény is viszonylag gyenge…
Az elfek szerintem megint másként alkottak lunírt (már ha nem a gnómoktól szerezték), míg a gnómoknak akár az is elég lehetett, ha szépen megkérték az ércdarabot, hogy ugyan már lesz szíves ötvöződni, de gyorsan. („- És most a szép kis lunírérc összeolvad az acéllal, magába nyelve annak a jó nagy tűznek a hevét, amit a kedvéért raktam, különben változtatok a tervemen, és nem a Herceg kap új, lángoló kardot, hanem öreganyám fűtött ülőkét az árnyékszékre! Na, ugye hogy megy ez!-”)
  A crantai lunír eltűnésének meg merőben közönséges okai vannak: a kyreknek volt kábé 15000 évük arra, hogy beolvasszák…

Érdekelne még , hogy  voltaképp mi a helyzet Sogronnal? Ő elvileg azonos Cwyehhel, ha jól sejtem, így a snilek halálos ellensége, azonban közben kissé változott is. Magasabbra emelkedett, immáron kétszer is „lecserélte” az őt imádó fajt (cwyeh-kah ->kyr->ember), meghódította a Tűz Elemi síkját, ezt ha jól sejtem a kyr partraszálláskor tette meg. A kontinensközi távlatokat egyszerűen feloldhatónak látom, a gyíklények is Calowynről jönnek. smile Az ordaniak akkor mégiscsak szerafisták? Mert már mindkét verzió hangzott el írók szájából, ha jól emlékszem.

És még egy utolsó kérdés (ajtóból visszafordulva, fej megvakar, mutatóujj fel smile):
Az aunok imádkozó, vagy közönséges sáskára hajaznak? A BGY-ben Skrae, és a névtelen nőstény Polomar ostrománál imádkozó jellegű, míg a Bestiáriumban, és a Két Holdban normális sáskaként vannak ábrázolva. Esetleg nemi jellegű a különbség?

Köszönöm előre is a válaszokat, és elnézést a hosszas szóáradatért!

Utoljára Scycah szerkesztette (2014.03.04. 21:18:16)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Scycah: Amit András írt, hogy rengeteg háttéranyag van, a gnómokra is igaz - anno a gnómos kötet előtt rázták őket gatyába az illetékesek, de már előtte is gyűlt éveken át. Röviden: od alapú mágiával bíró ősi szerzetek (in: Summarium), akik a Teremtőt tisztelik, és egy időben hatalmasabb aquir(ok) (rab)szolgái voltak (in: publikálatlan háttéranyagok + Százháború). Minderre tökéletesen megáll az, amit írtál, egy apró kiegészítéssel: egyik kijelentés sem feltétlenül igaz az összes gnómra (értsd: ahányan mesélik, annyiféle történet létezik, nyilván).

Üdv.
mg-b

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

üdv!

mg-b írta:

@Scycah: Amit András írt, hogy rengeteg háttéranyag van, a gnómokra is igaz - anno a gnómos kötet előtt rázták őket gatyába az illetékesek, de már előtte is gyűlt éveken át. Röviden: od alapú mágiával bíró ősi szerzetek (in: Summarium), akik a Teremtőt tisztelik, és egy időben hatalmasabb aquir(ok) (rab)szolgái voltak (in: publikálatlan háttéranyagok + Százháború).

Minden tiszteletem mellett: Ezekből talán egy kicsit több is juthatott volna abba a bizonyos kötetbe... és tudod, h a Rúfiászt messze a legjobb és leginformatívabb írásnak tartom a gyűjteményben.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Puma: Hát igen, sokat mesélhetnénk, hogy a szervezőkészség mellett mennyi szerencse is kell ahhoz, hogy egy-egy tematikus kötet végül akár csak távolról is hasonlítson az eredetileg tervezetthez. Sajnos, ha csak egy lényeges írás is kiesik, már biceg az egész, de közben meg féltucat szerző meg már leadta a maga novelláját... És akkor a gnómos kötet a crantáshoz vagy a pyarronoshoz képest még mindig szerencsésebb volt.

Üdv.
mg-b

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

mg-b írta:

Sajnos, ha csak egy lényeges írás is kiesik, már biceg az egész, de közben meg féltucat szerző meg már leadta a maga novelláját... És akkor a gnómos kötet a crantáshoz vagy a pyarronoshoz képest még mindig szerencsésebb volt.

Nézőpont kérdése. Nektek szerzőként/szerkesztőként más a szempontrendszer mint nekem olvasóként. Számomra a gnómos kötet csupán egy kiváló ötlet és lehetőség elpazarlása, elkapkodása volt. ugyanúgy, ahogy az általad említett másik két novellagyűjtemény is. A kihagyott ziccernél nincs bosszantóbb.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@mg-b: megvagy! Most rögtön nekiállsz követ törni a Marvinela-átjáróban, vagy szólok a mennyezeten lógó barátaimnak, hogy dobjanak rá még öt hegyet. smile

@Puma: nem lesz újdonság számodra, hogy egyetértek. És mivel a  jelek szerint ő is felnőtt időközben, az esélytelenek nyugalmával mondom ismét jegyzőkönyvbe: Csaba Tamás nem csak szerzőként volt ígéretes. Elég megnézni a Karr-Khazad kapuit, amit utoljára rakott össze.
Ha a korábbiak közül csak egyet tehetnék meg nem történtté, az a Hit városa lenne. Ami úgy nem adott semmit, hogy azóta is folyamatosan elvesz.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Sziasztok!

Scycah;

írtad:
És még egy utolsó kérdés (ajtóból visszafordulva, fej megvakar, mutatóujj fel smile):
Az aunok imádkozó, vagy közönséges sáskára hajaznak? A BGY-ben Skrae, és a névtelen nőstény Polomar ostrománál imádkozó jellegű, míg a Bestiáriumban, és a Két Holdban normális sáskaként vannak ábrázolva. Esetleg nemi jellegű a különbség?

ehhez tudok talán valamit érdemben hozzáfűzni.

Ebben a fórumban hangzott el nemrégiben (persze sok-sok "oldallal" ezelőtt, úgyhogy a hozzászólást, sajna, nem találtam), hogy az aunok az imádkozó sáskára hasonlítanak, így nem is jellemzőjük az államalkotás. De ha alaposabban megnézed a Bestiárium vonatkozó ábráját, az bizony ájtatos manóra emlékeztet - a leírásban is erre a jószágra történik hivatkozás. A legfontosabb különbség a megjelenésben - a fogókarokon és az ugrólábak hiányán kívül -, hogy az imádkozó sáskának van nyaka (illetve azzal analóg testrésze), s ezáltal tudja forgatni a fejét. Erre egy valódi sáska képtelen. Emellett, úgy hiszem, a sáskafélék minden faja növényevő (ellentétben bizonyos mindenevő szöcskékkel), az ájtatos manó azonban -akárcsak az aunok - igazi ragadozó.

Ahol szükséges, mások biztosan kiegészítenek, ill pontosítanak. smile

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2014.03.05. 09:24:40)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

bűvdudás írta:

Sziasztok!
Ebben a fórumban hangzott el nemrégiben (persze sok-sok "oldallal" ezelőtt, úgyhogy a hozzászólást, sajna, nem találtam), hogy az aunok az imádkozó sáskára hasonlítanak, így nem is jellemzőjük az államalkotás.

Helyesebben nem bolyalkotó rovar.

Itt a hsz:
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=37492#p37492

Jut eszembe, felmerült már az aun-mos-quin rokonság (vagy annak cáfolata) kérdésként?

Utoljára KLM szerkesztette (2014.03.05. 14:45:02)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@bűvdudás: Természetimádó emberként most megyek és elbujdosok szégyenemben, hogy erre eddig nem figyeltem fel, az aunok esetében.....
Igazából a karokban van csak különbség az említett művekben, tehát a BGY II. nősténye és Skrae harci fogókarral rendelkezik, míg a gyémántszemű és a Besti aunjai négy egyforma karral.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

KLM írta:
Helyesebben nem bolyalkotó rovar.

Köszönöm a kiigazítást! Valójában a "társadalomalkotás" kifejezést akartam használni (függetlenül attól, hogy az pontosabb-e, vagy sem).  smile

KLM írta:
Jut eszembe, felmerült már az aun-mos-quin rokonság (vagy annak cáfolata) kérdésként?

Bennem mindenképp. smile Oda lyukadtam ki, hogy csak alaki hasonlóságról lehet szó (amennyiben a Bestiárium vonatkozó kitétele áll még /"...embernagyságú sáskára emlékeztetnek..."/, s amennyiben itt is imádkozó sáskát kell érteni alatta), s ez nem feltétlenül jelent leszármazási kapcsolatot. Annyi biztos, hogy a Két hold gyémántszeműje is megdermedt a Valóvérű parancsszavára Ediomadban...

Scycah írta:
Igazából a karokban van csak különbség az említett művekben, tehát a BGY II. nősténye és Skrae harci fogókarral rendelkezik, míg a gyémántszemű és a Besti aunjai négy egyforma karral.

Ez szerintem a többféle értelmezés mintapéldája (éa. fogókar - fogásra is alkalmas végtag - "kézben" végződő végtag). Mindkét variáns elképzelhető, illetve egymással szinkronba hozható némi jóakarattal... smile

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2014.03.05. 20:59:13)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Jut eszembe, felmerült már az aun-mos-quin rokonság (vagy annak cáfolata) kérdésként?

Bennem mindenképp. smile Oda lyukadtam ki, hogy csak alaki hasonlóságról lehet szó (amennyiben a Bestiárium vonatkozó kitétele áll még /"...embernagyságú sáskára emlékeztetnek..."/, s amennyiben itt is imádkozó sáskát kell érteni alatta), s ez nem feltétlenül jelent leszármazási kapcsolatot. Annyi biztos, hogy a Két hold gyémántszeműje is megdermedt a Valóvérű parancsszavára Ediomadban...


Én úgy emlékszem valahol egy két éve azt olvastam,(de nem biztos h hivatalos forrásban) hogy a fajháborúk idején egy nemes aquir "csinálta" őket amolyan biológiai fegyverként,,és innen van a gyűlölet az elfek iránt, csak aztán a fegyverek megszöktek/történelem lett a tulajból, és elkezdtek tojásokat rakni big_smile Amúgy sztem ez még logikus magyarázat is lenne,a förgetegben az opálhajós is használ fél állati csatlós fajt....

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

bűvdudás írta:


KLM írta:
Jut eszembe, felmerült már az aun-mos-quin rokonság (vagy annak cáfolata) kérdésként?

Bennem mindenképp. smile Oda lyukadtam ki, hogy csak alaki hasonlóságról lehet szó (amennyiben a Bestiárium vonatkozó kitétele áll még /"...embernagyságú sáskára emlékeztetnek..."/, s amennyiben itt is imádkozó sáskát kell érteni alatta), s ez nem feltétlenül jelent leszármazási kapcsolatot. Annyi biztos, hogy a Két hold gyémántszeműje is megdermedt a Valóvérű parancsszavára Ediomadban...

Ennek nem tulajdonítanék nagy jelentőséget - ahogy az emberekből lesznek (szerintem "már most" van
jópár aquir, akit még embernek szült az anyja) a jövő aquirjai, úgy az aunokból is vállhattak mos-quin-ek...

Pontosabban néhány kiemelkedő képességű emberből ill. sáskaharcosból vált aquir.

Vagy nem.

. . .

Kicsit távolabbi kérdés, hogy míg Tükörálarc gyakran emleget "előembereket" Yneven, addig más elsődleges
síkokról is érkeztek emberek...
A kyrekről, dzsennekről (és talán az amundokról is) meg tudhatjuk, hogy könnyedén keveredtek az emberekkel.

Szóval mintha a világmindenség szövetébe bele lenne szőve az emberi faj ideája.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@mindenki: az aun hogyan kinézéséhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy számos földi faj hímjei és nőstényei különböznek egymástól méret és felszereltség dolgában, Yneven sem kell másképp lennie. Egy olyan faj kapcsán, aminek összvissz két egyedét ismerjük (és azokat sem túl jól), könnyelműség bármilyen messzemenő következtetést levonni.


@KLM: az előember Tükörálarcnál nem antropológiai, hanem társadalomtudományi kategória, tehát  nem "rudabányai", hanem "civilizációalkotásra képtelen" értelemben olvasandó. A két tényező összekapcsolása egyértelmű főhajtás a vonatkozó howardi koncepció felé, ami (Yneven legalábbis) betű szerint működik. A Cranta előtti/alatti kontinens emberi populációjának java ebbe a kategóriába tartozott; hogy milyen arányban voltak őshonosak/behurcoltak, arra nézve nincs adat.

Az amundok tudomásom szerint sosem keveredtek az emberekkel, a kyrek ill. a dzsennek ilyen irányú tevékenysége pedig nem klasszikus hibrideket eredményezett, hanem olyan embereket, akik ősfajú szülőjüktől csak bizonyos külső jegyeket (konkrétan az ún. színkomplexiót) és kultúrát örököltek.

A homo sapiens yneviensis diadalútja nem annyira a mindenség szövetében, inkább a satralisi környezeti feltételekben és a szórakoztatóipari normatívában van kódolva. Az előbbi szerint a közel azonos bioszférákon belül az evolúció is közel azonos mintákat követ... az utóbbi pedig úgy szól, hogy a dolgokat csak annyira szabad elemelni, ameddig a közönség sámli nélkül felér. (Lásd még J. T. Kirk általad is idézett "Mindenki ember" bon motját.)

Hogy az aun-aquir átmenet RR-nél megáll-e, azt nem tudom, de magyarázatnak kétségkívül elegáns. Sokkal inkább, mint a valódi, mely szerint a VP arranykorában mindkét kontinensfélnek járt saját óriásrovar/alakváltó/eleven fém/introvertált rémtanya.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Sziasztok!

KLM írta:
ahogy az emberekből lesznek (szerintem "már most" van
jópár aquir, akit még embernek szült az anyja) a jövő aquirjai, úgy az aunokból is vállhattak mos-quin-ek...

illetve

Gáspár András írta:
Hogy az aun-aquir átmenet RR-nél megáll-e, azt nem tudom, de magyarázatnak kétségkívül elegáns.

Ha az aun - mos-quin - rokonságot reális lehetőségként tartjuk számon, akkor - számomra legalábbis - sokkal inkább elképzelhető az a variáns, hogy a mos-quinek egy ágából sarjadt a sáskanép; olyasfajta "vérhígulás" révén, mint amin az elfek is átestek az eonok során. Ez magyarázatul szolgálhatna akár a szabber által felvetett

a fajháborúk idején egy nemes aquir "csinálta" őket amolyan biológiai fegyverként,,és innen van a gyűlölet az elfek iránt, csak aztán a fegyverek megszöktek/történelem lett a tulajból, és elkezdtek tojásokat rakni... sztem ez még logikus magyarázat is lenne

ellenségeskedésre is a két faj (aun, elf) között. Persze ez csak afféle reflexió; benyomás, semmi több. smile

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2014.03.07. 09:23:45)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Ennek az aun - mos-quin rokonságnak, leszármazásnak van egy ,szerintem fontos pontja. A földrajzi távolság, ami a két fajt elválasztja. Az előbbiek, ha jól tudom Északon a Sirenarral határos pusztákon élnek a Besti szerint, míg az utóbbiak Délen, Kránban. Ez pedig elég nagy, szinte földrésznyi távolság. Persze ez nem zárja ki a kapcsolódást, csak megnehezíti szerintem.

Utoljára Draconarius szerkesztette (2014.03.07. 11:47:31)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Draconarius írta:

Ennek az aun - mos-quin rokonságnak, leszármazásnak van egy ,szerintem fontos pontja. A földrajzi távolság, ami a két fajt elválasztja. Az előbbiek, ha jól tudom Északon a Sirenarral határos pusztákon élnek a Besti szerint, míg az utóbbiak Délen, Kránban. Ez pedig elég nagy, szinte földrésznyi távolság. Persze ez nem zárja ki a kapcsolódást, csak megnehezíti szerintem.

Északon is, délen is, az elfekkel élnek szomszédságban, illetve pld. kyrek vannak északon is, délen is (meg a
kettő között, Eriont is ők alapították ám - Godora néven, "kicsit" nagyobb területen).

Nyilván a dolog egyik oka, hogy két Ynev készült "anno", de az "ingame" (avagy irodalmi ) magyarázat meg az, hogy volt népvándorlás.

Ha meg igaz az "aunból lett mosquin" elmélet, akkor bőven elég, ha egyetlen sáskamágus ment el Kránba - és mindegyik mostani az ő egyenesági leszármazottja.

Utoljára KLM szerkesztette (2014.03.07. 12:36:42)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Amúgy kyrek élnek Calowynen is.  smile A kyrek eléggé fejlett civilizációalkotó nép, amely kolonizálta északot és délen is vannak államaik (pl. Kie-lyron, Godora). Az aunok meg mégiscsak alacsonyabb fokán állnak a fejlődésnek, a kyrekhez képest mindenképpen.  smile  A két faj között a párhuzam szerintem ilyenformán sántít. Szóval aun-mos-quin kapcsolat szerintem sem kizárt, csak meg kellene magyarázni, hogy mondjuk Kránból hogyan és miért kerültek Sirenar gyepűire az aunok, vagy fordítva a mos-quinek Kránba. Erre lehet magyarázat a népvándorlás persze. De. Fontos lenne tudni, hogy az aunok és a mos-quinek mikor váltak szét? Mert nem mindegy. Voltak azért a Délvidéken olyan államok, melyek nem feltétlenül örültek volna a sáskajárásnak.  smile Pl. amundok-dzsennek és Tysson Lar valamint Északon Rehiar elfek lakta erdőbirodalmai, még abból az időből, amikor az elfek között oylanok járták Satralis földjét mint Mallior, a Nyolc Fejedelem gyilkosa.

Utoljára Draconarius szerkesztette (2014.03.07. 12:55:04)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Draconarius,KLM : Boomen Üstökösláng (múltkor elírtam) című novellájában a főgörény opálhajós a terve kivitelezéséhez,fedezéséhez használ röpképes,alig-intelligens szolga fajt,amit város formájában telepít,mint amolyan bio robot aknát. Na már most ha megnézzük,az Aun szállás terület ordít azért hogy ő bizony egy kókemény aknamező, és ha puszta paraméterekké akarjuk egyszerűsíteni a legenda gyártást, az aun nép nem több,mint egy "ott felejtett" aknamező,ami némi nemű akarattal és szabadsággal.A koncepció nem lenne alap nélküli, ott van példának a  screamers  című B kat SF film, ahol az önjáró robotok szépen saját társadalmat alkotnak. Aquir szempontból nem is hülyeség:mos-quin nagykutya vagyok, fogok egy kosár sáska tojást,úgy megbűvölöm h beléződül,ha nagyon tutira megyek keverek bele a saját eszenciámból(vér,testnedv,vagy amit akartok) fölpattanok csidicsudi repülő hajómra,és egy éjszaka leforgása alatt szétszórom őket a sunyi kis hegyes fülű férgek putrijai között.Probléma megoldva,egyhéten belül kikelnek,a zelfek meg átjönnek rajtuk ahogy akarnak.Szaporák mint a rohadás,rovarőseiktől megvan a bolytudat,kiirtani őket nem lesz egyszerű, én meg hazamehetek az antiszféra anyagomból faragott farkába harapó kígyó szobromat simogatni. big_smile big_smile big_smile