[ Lezárva ] Gáspár András írói fóruma #2 (80 / 80 lap)

Ha goblinokat vesszük, első előnyük szerintem a hátrányuk is: a méret. Kis fogyasztás, válságos időkben is megél; emellé társulhat még a mesterséges fajfenntartás - én kinézem Menegléből akár azt is, hogy táplálkozási célzattal nevelte ki ezt az ellenálló, rendkívül szapora fajt.

Másik verzióm így hirtelenjében még egyszerűbb: a busmanok is kicsik, és az nekik jó.

Csakhogy ha táplálék, akkor miért intelligens? Miért nem inkább tengerimalacokat tenyésztett ki?
Nem lehet inkább, hogy kísérletezett és ez egy hibás, korai verzió, mint ahogy több népet is ismerünk, akik mitológiájában több korábbi ember verziót teremtettek az istenek?

Tehát a goblin volt az orkok elődje, és Menegle nem foglalkozott velük tovább, miután levonta a megfelelő következtetéseket.

Eredendően nem feltétlenül intelligens. De talán kényelmes volt, ha ő maga tálalja fel a kaját (társait?), akkor meg már értse meg a parancsokat, akkor meg már javítsa meg a rezsót is...

Ezt találtam a dólról. Az ázsiai vadkutya, más néven dól (angolul: dhole) vagy vörös farkas (Cuon alpinus) a kutyafélék (Canidae)  közé tartozik. Nem túl közeli rokona a farkasnak (Canis lupus).A hiénakutyához nagyon hasonlóan vadászik: csaknem némán, kitartóan üldözi áldozatát, amibe időnként belemar, és kiszakít belőle egy-egy darabot. Ha szem elől tévesztik a kiszemelt prédát, kitűnő szaglásuk ismét nyomra vezeti őket. Amint a zsákmány összerogy, marcangolni kezdik, és elevenen kezdik el enni. Az ázsiai vadkutya a farkas nagy ellensége. Kipling igen jól megfigyelte a „dekkáni vörös kutya” életét: megemlítette, hogy ezek a farkasnál valamivel kisebb ragadozók ügyes és kitartó vadászok, a farkasnál nagyobb falkákban élnek. Akár a tigristől  is képesek elragadni a zsákmányát, de ha nincs más, beérik rágcsálókkal és gyíkokkal is. Ilyennek képzelem el a goblin mentalitást. Bár gyengébbek mint az orkok, de falkában igazi gyilkosok.

@Raon: A hiénakutyát én a népszerű természetrajzi irodalomból ismerem (van Lawick & Goodall: Ártatlan gyilkosok), és ilyenek ugranak be róla, hogy míg a falka vadászni jár, a fiatal gyermektelen nagynénik vigyáznak a kölykökre, a hazatérő vadászok meg őket és a kölyköket egyaránt megetetik a felöklendezett gyomortartalommal. Szóval hogy valóban félelmetesen hatékony ragadozók, de a falka belső szociális élete kész idill egy csimpánz- vagy szurikátacsapatéhoz képest. A dólokkal ezzel szemben A dzsungel könyvében ismerkedtem meg, így hát ha rájuk gondolok, rögtön Vontolla és a dól vezér párviadala merül föl előttem, meg Akela utolsó harca, meg az a komor elszántság, ahogy az őserdő népe fogadja az ijesztő hírt, miszerint „költözik a dekkáni dól”. Irodalmi ihletés szempontjából ez utóbbit nagyságrendekkel hatásosabb alapanyagnak érzem, ezért jöttem a dólokkal a hiénakutyák helyett. De készséggel megígérem neked, hogy etológiai kérdéseken nem fogunk összeveszni.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2013.10.01. 08:54:00)

Az orkokra mondható, hogy egy fajta ősközösségi társadalom? Persze, szélsőségesen értelmezve. 

@Danren con Erwion: a késő-hetedkori Ynev "irányadó" orkjai - az ugoni Látók és a rowoni Hallgatagok - egyaránt rendi társadalomban élnek. Ugyanez áll az udvari orkokra a Pidera boldogabbik (északi) oldalán. Összességében elmondható, hogy az orkok fajszinten kezdenek kinőni az ősközösségből.

@Csendbiztos: ezzel a Chesterton idézettel erősen fején találtad.
Tükörálarc dólos felvetése érzelmi viszonylatot rendelt az etológiai párhuzamhoz, ami ettől sokkal megfoghatóbbá vált, de az alapprobléma - ti. a goblinok vs bárki képlet inherens komikuma - továbbra is létezik. Ahol az ilyesmire rálegyintenek, ott kezdődnek az olyan zajos sikerek, mint Mists of Pandaria (WoW) meg a harci ewok (SWTOR).
Nem mindenkinek megy ám úgy a kötéltánc, mint RR-nek az orkos dolgozatban.

Ezek ugye nem a részeges karatemester pandák vagy micsodák?
Az ewokokat bírom, de filmes adaptációkat megnézve sose értettem pár dolgot. Oké, hogy kőkorszaki szintű a kultúrájuk. de kérem szépen azokkal a mancsokkal nem hogy kötelet fonni, lombházat építeni, de még követ se lehet pattintani. Hosszas tanakodás után rájöttünk, hogy az evokoknak egyetlen lehetséges megélhetési forrásuk lehet... kikaparják a krumplit, de azt is csak a laza talajbol tudják, egyszerűen azok a micsodák a végtagjaik végén, nem jók másra.

Na de még pár gondolat a RR-féle kötéltáncról. Valóban ehhez egy másik Kornya kéne, bár ez a feladat talán még az eredetinek se menne. Szerintem a tisztelt úr egyik legfőbb tulajdonsága a gyilkos cinizmus, és a totális beleélőkészség, ez utóbbi teszi ellenállhatatlanná az írásait, totálisan képes azonosulni a karakterrel, így persze leír olyanokat is, hogy majd az orkok öröklik Ynevet, ami persze olyan mintha azt írnám, hogy majd a patkányok, meg csótányok, vagy épp a goblinok örökölnék, persze egy kataklizma után az utóbbi háromnak még lenne is esélye.
Magáról a bravúról annyit, hogy ő se a semmiből indult ki. Az ork-farkas kapcsolat, egyfajta zsánerként, már Tolkiennál is megvolt, persze ezek a korai pszeudo-orkok később majd szétválnak orkra, goblinra, hobgoblinra stb. és jól-rosszul sáfárkodnak majd velük. Jól: pl Warhammer, ahol tök ésszerűek a dolgok, plussz megfejelve az egész egy gombalapú létforma ötlettel, egyenesen zseniális! Rosszul: leginkább Dnd ADnD világok. A M.A.G.U.S. leginkább az utóbbitól örökölte őket (habár a káoszlény dolog emlékeztet a korai warhammerre, persze lehet sima fantasy klisé is), és végül muszáj volt valamit kezdeni az orkokkal mert teli voltak ellentmondással. A teljesség igénye nélkül: erőszakra épül a kultúrájuk, csak az erőt tisztelik, de gyávák; folyamatosan hadakoznak, de gyenge harcosok; rabszolgákat tartanak, de mire(?); az meg már Ynevi specialitás volt, hogyha silányak a fegyvereik, segghülyék, meg egyáltalán egy borzadályos anarchia kellős közepén, hogyan tudják fenntartani a go-ugoni szállásterületeket, csupa civilizált állam között?
Ilyen ellentmondások a goblinnál nincs szerintem, kicsi, sunyi manófajzat, aki mindenütt megél. Jó itt is vannak sztereotípák, hogy eredendően hülyék, ami nem igaz, maximum kelekótyák (egyszerűen még az emberek és orkok mellett is gyerekfajnak tűnnek), illetve tudatlanok, persze ilyen életritmussal, életkörülményekkel, történeti háttérrel, nem lehet túl sokra vinni a rendeltetett 20-30 év alatt. Mindent összevetve szerintem épp elég amennyit Menegle, Graum, a Kétszarvúak, a d20-as könyv, vagy épp a Csillagvető jólmegmondói, szeszmesteri hozzátesznek a fajhoz, épp elé ynevi ízt adnak neki, nyilván ki lehet dolgozni kicsit a rasszokat, meg talán én se írtam teljes hülyeséget az emberekkel való együttélésükről (feltéve ha figyelembe vesszük András véleményét a dolgok tartósságáról), ez épp elég egy fejezetre a Fajok könyvébe

András és Csendbiztos, köszönöm a válaszotokat.

Másik fajról néhány kérdés, aminek nem tudtam utána járni. Még pedig az amundok mágiájáról.
Először is, az amundok csak szakrális mágiát használnak? Ha van más milyen mágia formálásuk, azt hogyan érdemes elképzelni (mely másik mágia formáláshoz hasonlatos)?

Játékos társaim éppen ilyen helyzetbe készülnek kerülni. Mondjuk ippeg még nem tudják, hogy készülniük kellene... 

Tisztelettel, még mielőtt fejemre lenne olvasva (esetlegesen), hogy a megjelent novellák/regényekben fellelhetőek a kérdésekre adott válasz, szeretném ismertetni, hogy eme fórumot olvasva picinyt szomorúvá tesz a tény iszonyatosan sok regény/novella gyűjtemény nincs meg nekem A lehetőségekhez mérten, azért igyekszem pótolgatni.

Addig is míg ezen folyamat végére nem érek, hálás szívvel köszönöm türelmeteket és segítő szándékotokat!

U.i.: A Második Törvénykönyv sajnos szintén nincs meg, és vélhetőleg már nem is lesz aktuális, az új rendszer végett. Vagy ha a benne szereplő információk még egy darabig érvényben maradnak, biztos lehetek benne, hogy jelezni fogjátok. Köszönet!

@Draconarius: Én sohasem szerepjátékos, hanem irodalmi ihletésből közelítettem meg Ynevet, és a fantasztikus irodalomban nagy kedvencem a sword & sorcery („kard és boszorkányság”, hard fantasy) alzsánere. Ez itt egy jellegzetes s&s toposz, a háttérvilág titokzatos régmúltjának érzékeltetésére. Semmi különösebb további tervem vagy szándékom nem volt vele, és szabad préda bárkinek, amíg úgy bontja ki, hogy összhangban marad a kanonikus ynevi történelemmel. (Ami ugyebár északon a pre-crantai időkre vonatkozólag nincs igazán körvonalazva.)

Na most akkor szemérmetlen önreklám következik, és ezúton jelezném, hogy mióta lazábbra vettem a kapcsolatomat a M*-sal, többek között éppen ennek a fajta fantasztikumnak a hazai megismertetésével és népszerűsítésével foglalkozom, amelynek eredményeit például itt lehet csekkolni.